Hont Andrásék újabb ellenzéki agymenéssel álltak elő a választásokra: az a legújabb nagy ötlet, hogy nagyüzemi részt nem vétellel bojkottálni kellene az áprilisi választásokat, merthogy az majd illegitimálná a Fidesz várható győzelmét. Ragyogó elképzelés, egyszerűen kiváló.

Tegyük most félre egy pillanatra azt a kérdést, hogy egy sikeres bojkott és a következő Fidesz-kormány esetleges emiatti bukása esetén ki lenne az az ellenzéki politikus, aki egy olyan kaotikus, nem kizárhatóan nyílt, utcai erőszakba torkolló helyzetben beülne a vezetőülésbe és nekiállna kormányozni az országot, és képes is volna ilyen körülmények között valamiféle stabilitást teremteni. Plusz pont jár olyan jelöltért, akinél nem áll fenn annak a nyilvánvaló gyanúja, hogy egy ilyen helyzetet saját hatalmának azonnali és hosszútávú bebetonozására használna fel, ha már úgyis adott az alkalom.

Szóval bojkott. Nézzünk szembe a tényekkel: a Fidesznek van egy megközelítőleg kétmilliós, aktív tábora, akik nem csak el fognak menni választani, de egy helyre is voksolnak majd. Ezzel szemben van sokkal több elégedetlen, köztük jómagam is, akiknek nem igazán füllik a foga egyik csoportosuláshoz sem. Mert, lássuk be, még ha a libertárius elveimet félretéve amolyan átlagos liberálisként is tekintek a felhozatalra, hát …

Mindjárt ott van a Fidesszel szemben a gyakorlatilag egyedüliként kihívást jelentő Jobbik, akik ugyan most határozatlan ideig vállalhatóra fogták a figurát, de azért ne feledjük, milyen ideológiák mentén szerveződtek és nőttek országos erőve, mint ahogyan azt is érdemes megfontolni, mennyire érdemes hitelt adni egy olyan politikusnak, aki zászlóégetős-gárdásmasírozós múlttal hirdet jogállamiságot, EU-konformizmust és egyéb libbant eszméket.

Egyéb párt pedig nincs. Az MSZP vagy ennyire tehetségtelen, vagy ennyire megvehető, esetleg ezek tetszőleges kombinációja, de semmiképp sem kormányképes erő. Rolex majdénleváltomorbánt-jabocsmégse-hagyjukapicsábaazegészet Laci rövidke pályafutása tökéletesen megmutatta, mire lehet tőlük számítani, és hát hogy röviden foglaljam össze: önmaguk groteszk politikai paródiáján kívül semmire. Az LMP gyakorlatilag alig létezik, a DK, bár mind közül a legvállalhatóbb ideológiával rendelkezik, Gyurcsány személye miatt esélytelen a tömegek támogatására, a Momentum az olimpiás kampányon kívül soha nem létezett.

Vissza a bojkotthoz. Ott tartottunk, hogy ha az ellenzék valamiféle szervezett részt-nem-vételben gondolkodna (nem gondolkodik, mert az ötlet ostobaságán túl, szereplői gyávák, tehetségtelenek és megvehetők), az a Fidesznek teljes bizonyossággal kétharmados parlamenti képviseletet hozna.

Lehet persze azzal károgni, hogy illegitim a kormány, és mi nem választottuk meg, és a nép többsége nem akarta, csak hát erre adekvát az a válasz, hogy ha ekkora a nemtetszés, akkor tetszettek volna elmenni szavazni, mint az demokráciákban szokás, és leváltani minket. Eddig is magasról szartak a mindenféle morális politikai érvelésre (jogállam, alkotmányosság, visszamenőleges törvénykezés tilalma, stb.), majd pont ettől fognak megszelidülni. Az EU huzakodik belügyekbe beavatkozni, és egyébként sem hiszem, hogy joga (vagy akár csak akarata, bátorsága) volna egy amúgy törvényesen megválasztott parlamentet és kormányt eltávolítani; a mostanában nagy barátságban tartott keleti diktatúrák meg pont leszarják, hogy miként maradt Orbán hatalomban.

Az illegitimáció egyedül akkor működhet, ha a kormány tényleges hatalmát biztosító állami háttérintézmények legalább egy része (rendőrség, hadsereg, bíróságok, Nemzeti Bank, ilyesmik) megtagadná az együttműködést a kormánnyal: ennek pedig mindannyian jól tudjuk, mennyi az esélye.

Ha tehát azt szeretnénk, hogy Orbán Viktor a következő négy évben teljhatalommal ülhessen trónján, hajrá, tessék menni (illetve ne menni) bojkottálni a választást, a Fidesz szavazók majd elintézik a többit.

Ha a változás a cél, az egyetlen járható útnak jelen pillanatban a Jobbik feltétlen támogatása tűik. Mondanom sem kell, libertáriusként a legkevésbé sem érzem úgy, hogy a Jobbik bármi módon is engem képviselne, vagy bíznék abban, hogy az a politikus, aki talán a rendszerváltás óta a leghuszárosabb kardvágással cserélte le ideológiáját egy tök másikra (Orbánban legalább volt e téren valami fokozatosság), nem áll majd vissza ugyanarra az útra, amit a hatalomért folytatott harcban ideiglenesen otthagyott.

De vagy ez, vagy még négy év Fidesz. Nem állítom, hogy az egyik feltétlenül jobb a másiknál, mint ahogyan azt sem, hogy tudom, melyiket volna célszerűbb választani. Abban viszont biztos vagyok, hogy a 2018-as választásokra nincs más reális forgatókönyv.