Kedves tüntetők,

Először is, hadd szögezzem le, örömömre szolgál, hogy vannak még az országban, akik unják az Orbán-rendszert. Bár azt gondolom, ha nagyon a részletekbe mennénk, az jönne ki eredményül, hogy nagyon nem vagyunk egy platformon, egy poszt erejéig most vállaljunk közösséget egymással és egyezzünk ki abban, hogy elegünk van a Fideszből.

Ennek ellenére azonban, amolyan jó szándékkal, figyelmetekbe ajánlanék néhány pontot:

• Bár kétségtelenül voltak a választás lebonyolításában kérdéses pontok, ezek nagyrészt néhány tucat, legfeljebb néhány száz szavazatot érintenek. Rendszerszintű csalásról, ami a választás eredményében érdemi változást hozna, nem tudunk. Nem csak, hogy bizonyíték nincs rá, de a kétségbeesett vagdalkozáson kívül, miszerint az nem lehet, hogy ész, erő s oly szent szavazat kétharmadot hozzon, még csak használható gyanú sincs.

• Az előző pont tükrében a választási eredmények el nem fogadása maga a demokrácia megtagadása. Namármost ti, barátaim, demokraták lennétek, azért tüntettek. Demokráciában meg akkor is illik elfogadni az eredményt, ha nem tetszik. Ennek fényében nem értem, mi a tüntetés alapja.

• Ha a választási rendszer arányosságával van a gond, vagyis azzal, hogy a szavazatok valamivel kevesebb, mint felével kétharmadot lehet szerezni, azért a választás előtt kellett volna felszólalni, vagy akár 2014-ben, amikor ez korábban kipróbálásra került. Joggal mondja erre az egyszeri fideszes troll, hogy csak savanyú a szőlő.

• Békés tüntetéssel el lehet érni, hogy a Fidesz meghátráljon számára lényegtelen kérdésekben, lásd netadó. Az államhatalom minél teljesebb birtoklása számukra azonban nem csak, hogy maga a cél, az elmúlt évek kormányzása után még annak is fennáll a veszélye, hogy egy ténylegesen új rendszerben ők bizony a sitten kötnének ki életük hátralevő részére. Már csak ezért sem fogják elengedni a hatalmat.

• Az sem nyilvánvaló, egy megismételt választás mitől hozna más eredményeket. Az elmúlt hét, már bocsánat, másból sem állt ki, mint egyrészt a fideszes szavazók gyalázásából (szó nincs róla, megérdemlik), másrészt az ellenzék egymásra mutogatásából, egymást hibáztatásából. Az árok egyre mélyebb, az ellenzék továbbra sem vonzó. Kérdem újra, mitől lenne más az eredmény?

• Kicsit folytatva az előző pontot, a parlamentbe jutott ellenzéki pártok, egytől egyig, tökéletesen alkalmatlanok a feladatukra. Mindet, értsd jól, Jobbiktól a DK-ig el kellene küldeni a francba és egy legalább egy újat felépíteni, mielőtt egyáltalán van értelme új választásokat követelni.

• A választási rendszerben a legerősebb lúd győz, ezt másodjára tapasztalhattuk meg. Ha nem sikerül a következő választásig egy (nem kettő, nem három, nem húsz, hanem csak és kizárólag egyetlen darab) olyan választási lehetőséget (egy pártot vagy választási szövetséget) összehozni, ami lenyomja a Fideszt (vagy addig nem döglik teljesen ki a szavazótáboruk, de erre most nem túl nagy esély látszik), addig a Fidesz marad, kár az erőfeszítésért.

• Egy héttel későbbre újabb tüntetést szervezni ostobaság. A mostani, amennyire egy békés tüntetésnek értelme és hatása van, nagysikerű volt, sok vérszegény próbálkozás után érdemi tömeg jelent meg, amitől talán a köztévések is megizzadnak, mire középiskolai osztálytalálkozót faragnak belőle. A népnek azonban fogyni fog a lelkesedése, ideje, türelme, pénze, miegyebe, hogy minden hétvégén masírozni menjen. Ha csak valami nagy dolog nem történik a héten, bátran megjóslom, hogy a jövő heti tüntetés töredéke sem lesz a mostaninak, a kormánypárti média pedig jót röhöghet majd rajta, hogy csak ennyien vannak. És annak a képeivel fogják tolni az éjsötét propagandájukat, április 14-ét meg jól elfelejtik.

Bár sem demokrata nem vagyok, sem baloldali, a jelen kormány elzavarása közös ügyünk. De, könyörgöm, ésszel csináljuk már!