Magyarország, a kisemberek foglya

think-tank 2013.12.09.

A bevásárlóközpontokban és benzinkutakon nyitott trafikok betiltása pontosan beillett a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eddigi lépeseinek sorába. A Fidesz egy bukással zárult kormányzás és sok évi választási sikertelenség után megtalálta a sikeres politika alapját: a bezárkózó, mélymagyar gőzzel felfújt kisemberi bosszút.

A kisemberről (nem összetévesztendő az egyszerű, hétköznapi emberrel) már korábban is írtam, és minden bizonnyal még fogok is, mert jelenleg benne, az általa képviselt mentalitásban rejlik a Magyarország fejlődését leginkább visszahúzó erő. A kisember annak a jellemnek a megtestesítője, aki saját, állandó kudarcának felelőseként mindig valahogy másokat talál meg, akinek egyetlen örömforrás van az életében: ha másokat még nyomorultabb helyzetben lát.

A magát szép lassan állampárttá kinövő Fidesz pontosan ezt a buta, leginkább a kádári rendszerből örökölt kisemberi bosszúpolitikát folytatja, amiben szava csak egy valakinek lehet: a hőzöngő, csorgó nyálú Magyarnak. Akinek nevében bárki vagyonát el lehet venni, bármit lehet szabályozni és be lehet tiltani, ami alapján bárkinek az életét egy tollvonással keresztül lehet húzni, bárkinek tett ígéreteket meg lehet szegni.

Ha Magyarországon létezne a modern demokráciafelfogásnak megfelelő kormány, annak pont az volna a feladata, hogy megvédje a polgárait ettől a saját kudarcai miatt bosszúszomjas zombihordától, amelynek egyetlen vágya és életöröme, ha másnak is szar.

Így, a második Fidesz-kormány mandátumának vége felé közeledve bátran kijelenthetjük, hogy ami intézkedés nem a kormányközeli klientúra építését és dagasztását szolgálta, az ennek a kisemberi bosszúvágynak tett eleget. Ami a nyugdíjvagyon elnyelésével kezdődött, az a jobban menő trafikok betiltásával ért nem véget. Vezérmotívuma a siker (főleg az üzleti siker), az államtól való mindenféle függetlenség, az önállóság gyűlölete.

Ha valami jól megy, azt elvesszük, vagy ha nem tudjuk, tönkretesszük, mert becsületes, dolgozó népünk a nem kétkezi munkával elért sikert nem nézi jó szemmel. Számára minden eredmény csakis csalás, kizsákmányolás eredménye lehet, ha azt az övénél magasabb képzettséggel, kevesebb munkával vagy egyszerűen nagyobb szerencsével érték el.

A saját érték- és eredménytelenségén túllépni nem tudó, az életben sikertelen, ezért erősen a nemzettudatába kapaszkodó kisember maga teszi az őt körülvevő világot sivárrá és terméketlenné, mert befásultsága, pesszimizmusa és az ezekből eredő dühe építés helyett rombolásra készteti, irigysége és agresszivitása (amit államának szabadjára engedésével él ki) legfőképp azokon csapódik le, akik vele ellentétben – nyilván nem ingyen, de végeredményben mégis csak – a fejlődést szolgálnák.

Azokon, akik hosszú távon ki tudnák őt húzni a mocsárból.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.