Margrethe néni megvéd minket

think-tank 2018.06.05.

Írhatnék a magyar belpolitikáról is, de, most őszintén, az a kabaré, ami itt parlamentáris demokrácia néven fut, nem igazán érdemel szót se.

Az Index és a HVG is foglalkoztak a nemrég ide látogató Margrethe Vestager nevezetű EU-biztossal, akiről úgy összességében két fontos dolog jött le ezen tzikkek alapján: 1) egy büdös komcsi, 2) szívből gyűlöl mindent, ami fejlettebb a tamponjánál.

Komolyan nem tudom, jó dolog-e az EU. Az egyik oldalon ott van Schengen és a szabad európai piac, a másikon meg… ezek.

Nyilván komcsiéknak nem magyarázták el, miként lett a Google, a Microsoft, az Apple, a faszbúk akkora és olyan jelentőségű, amilyen. Hadd segítsek: azért, mert ezek a vállalkozások olyan dolgokat árulnak, amit az emberek akarnak. Az, hogy mára oly nehézzé vált eltűnni előlük, nagyban annak köszönhető, hogy saját területükön ennyire jók, vagy legalábbis minden hátrányuk ellenére fényévekkel vannak a konkurencia előtt.

Nem könnyű mondjuk online jelenlétünk során nem kapcsolatba kerülni a Google-lel, de azért nem is “megpróbálni sem érdemes”-szinten lehetetlen. Nem azért látja a faszbúk, hogy ki mit néz a neten, mert technikai értelemben maga alá hajtotta az egész internetet, hanem mert egyrészt az utolsó sarki pucerájnak is kell már faszbúk oldal, ahol lehet reklámozni/magamutogatni, másrészt mert Mancika még a „kijelentkezés” feliratú funkciót sem ismeri, a sütik törlését meg aztán végképp nem.

Egyébként is naivitás azt gondolni, hogy akármelyik techcéget érdekli, mit csinálunk a neten. Számukra csak termékek vagyunk, eladható reklámhely, amiből profitot lehet realizálni. Ezen túlmenően pont leszarják, hogy Józsikát a kecskepornó érdekli, ugyanakkor az antibakteriális fogkefék hidegen hagyják. Romantikus, amint az átlagpolgár úgy képzeli el az adatkezelést, hogy Mark Zuckerberg személyesen görget végig a napi keresőkifejezéseken (természetesen névvel, címmel, fotóval annotálva) és csinál belőlük szellemes mémeket a 4chan-ra.

Kezdetben volt a cookie consent nevű idiotizmus, ami az égvilágon semmire nem volt jó, de legalább büszkén döngethették mellüket az európai bürokraták, hogy most aztán megvédtük a zembereket. Aztán, úgy tűnik, ők is rájöttek, a cookie consent szart se ér, úgyhogy nekiláttak lehetetlen szabályozással széttrollkodni az egyébként azért nagyrészt működő internetet. Már alapvetően a GDPR bevezetése miatt keletkezett mértéktelen e-mail spam miatt is be lehetne perelni az EU-t digitális környezetszennyezés okozásáért, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a szándékosan teljesíthetetlenül debilre fogalmazott szöveg bunkósbotként való használatán túl nincsenek is tervei az EU-nak: elégedetten felveszik a fizetésüket és kicsit megsimogatják a belső énjüket a fantasztikus munkáért.

Szerintem mindenki érti, hogy mi a különbség a technológiai óriások és a kis cégek között, és a GDPR is máshogy szabályozza a kis és közepes vállalkozásokat, hogy egyszerűbben dolgozhassanak, mint Facebook és társai.

mondja Komcsi Néni valamivel az alatt, hogy

Azt mondjuk, ezeket a szabályokat kell betartanotok a piacon, most menjetek, és versenyezzetek. Szerintem most ugyanez történik a digitális piaccal, most alakítjuk ki a kereteket a javaslatainkkal, a versenyjoggal pedig azt biztosítjuk, hogy minden versenyzőnek egyenlő esélyei lehessenek arra, hogy az ügyfelek megtalálják őket.

Hát ja. Nem idézném most be a teljes interjút, fent linkeltem két forrást is, csak összefoglalnám: ez a nő egy büdös nagy őskommunista. Nem csak attól viszket a micsodája, ha valakik ne adj isten sikeresek, de attól is, ha nem fejheti le őket megfelelően. Mondjuk valamennyire érthető a siránkozása: ő és teljes apparátusa a parazitizmusra épül, az értékteremtés nélküli élősködésre, szóval nyilván van oka, miért fájjon, ha valaki okosabb nála.

Fájdalmas, mennyire nem fogják fel ezek a jóléti kommunisták, hogy a cégekkel nem lehet kibaszni, már csak azért sem, mert absztrakciók, a fizikai valóságban nem léteznek. Léteznek viszont mögöttük az emberek, egyrészt akik viszik hátukon az egészet, meg azok is, akik mindennek haszonélvezői, az ún. vásárlók, végeredményben akiknek munkája tette lehetővé nem csak ezen cégek tündöklését, hanem biztosasszony megélhetését is. (Egy gyors Wiki-check után nem tűnik túlzónak kijelenteni, hogy Vestager asszonynak ezen tevékenységhez élete során véletlenül sem sikerült tapasztalati közelségbe kerülnie.) Bármilyen izmozás szükségszerűen ezen két csoport valamelyikén csapódik le.

A techcégek ellen folytatott európai parazitapolitika, ami az adatvédelem terén alapvetően értelmetlen (az informatikai rendszerek biztosítása olyan komplex problémakör, hogy egy bizonyos szint felett nincs sem gazdasági, sem semmilyen értelme), versenyjogilag pedig a sikeres szereplők egyszerű, kommunista tempójú lesápolására megy ki, jól mutatja a manapság oly divatos liberálkommunizmus lényegét: légy sikeres, és akkor majd jól rád szállunk, mert nekünk is jár.

Bár nyilván sok szempontból nem kivitelezhető egy ilyen akció, én a magam részéről mégis kíváncsi lennék, mi történne, ha az EU által gyűlölt techcégek egyik napról a másikra beszüntetnék minden szolgáltatásukat az EU területén? Vajon mennyi időbe telne míg a nép egyöntetűen foglalna állást a techcégek vs. brüsszeliták kérdését illetően? Választanák-e a minden lépésüket figyelő Gmailt, vagy maradnának Margrethe néni mosolygós marxizmusánál?

Búcsúzzunk ezzel a gyöngyszemmel, ami bizonyára nagy okosság, mert olyan szép sokszor szerepel benne az „algoritmus” szó:

És természetesen mi is fejlesztjük az eszközeinket, fejlesztjük az algoritmusainkat, hogy jobban felügyeljék a cégek algoritmusait, például hogy észrevegyük, ha bizonyos algoritmusok elkezdenek kartelleket kialakítani.

Ámen.

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.