Válaszaim a nemzeti konzultáció kérdéseire

think-tank 2020.07.06.

Ritkán kérdez meg engem az állam, és amikor megteszi, akkor sem érdekli, mit válaszolok. Ezek a nemzeti konzultációnak csúfolt izék még csak annyit sem érnek, mint amit egy normális népszavazás: arra legalább a látszat szintjén cselekedni kell valamit, erre elég csak beböfögni, hogy mindenki egyetértett, megyünk tovább.

Vissza természetesen nem küldöm ezt a szart, de ha már kérdezték, nagyon szívesen megválaszolom:

Szólj hozzá!

Itt folytatódik »

Műsorszünet

think-tank 2020.06.22.

A koronavírus első felvonása lassan véget ér. Világszerte lassan az utolsó mamákat is lekapcsolják a lélegeztetőgépekről és a távoli, második hullámra terelődik a hangsúly, elfedendő az elsőben elmaradt tömeges pusztulást, de addig is nyaralunk még egyet, mert így is kivan a nép, unja már a banánt, a következő szezonig nem bírjuk ki.

Végignézhettük, micsoda pusztítást végzett a klikkvadász média és a minél nagyobb hisztéria fenntartásában érdekelt WHO elegye, és miként tetézte ezt a kialakult pánik hatására cselekvésre kényszerült, de soha ilyet nem látott, fogalmatlak kormányok hada, akik pénzt és úgy igazából semmit nem kímélve mentették az irhájukat a kinéző népharag elől.

All lives matter

think-tank 2020.06.15.

Elmondom, miért nem támogatom a Black Lives Mattert.

Fehér, európai férfi vagyok. Ennek ellenére engem is simán kiráz a hideg, amikor felfegyverzett útszéli portyázók, parancsra vagy saját kedvtelésükből basztatásra szemelnek ki. A helyzet Európában közel sem olyan rossz, mint Amerikában, itt azért elég valószínűtlen, hogy a rendőr ott a helyszínen megöljön, de azért az alapfelállás, hogy ezek a faszkalapok kényükre-kedvükre vegzálhatnak, amit az állampolgár tűrni köteles, ha nem akarja igazán megbaszatni magát ezzel a rablóbandával, így sem túl felemelő.

Ezen felül, azt gondolom, jogom van bárkit, bármiért nem szeretni, sőt, utálni. Azért, ha alacsony, ha magas, ha kövér, ha sovány, ha kopasz, ha hosszú a haja, ha nem tetszik a fülbevalója, undorító ruhában jár, ha ronda a tetkója, beszédhibás, szemüveges, fogszabályzós, nyomorék vagy buzi. Bármiért és indoklás nélkül.

Azért is, ha az illetőnek nem tetszik a színe.

A jó gazda

think-tank 2020.04.30.

Nem arról fogok most írni, hogy az aktuális járványügyi intézkedések mennyire értelmesek, hatékonyak, túlzók vagy feleslegesek. Még csak azt sem fogom boncolgatni, milyen arányban állnak a megfontolt, stratégiailag értelmes ötletek az ad-hoc látszatintézkedésekkel, ahogyan azt sem, hogy mikor (akár időben, de legalább milyen feltétel teljesülése esetén) lesz ennek az egésznek vége.

Döntenek, bejelentik. Ez a világ működésének ma a módja. Vannak helyek, ahol már jó ideje ez rendszer, de a kényesen demokratikus európai polgárság ezen országok hallatán eddig undorodottan húzta a száját és adott hálát az ő mérhetetlen felvilágosultságának, mely nem engedné, hogy ott, ahol ő lakik, ez bekövetkezzen.

Most vészhelyzet van – vágják mindenki fejéhez pontosan azok, akik máskor hasonló stílusban osztanak ki, hogy a demokratikus jogállam igenis a létező világok legjobbika, és akinek ez nem tetszik, az előbb vegyen nyugodtan részt egy észak-koreai munkatáborban eltöltött hosszúhétvégés nyaraláson, utána pofázzon.

Mad world

think-tank 2020.04.12.

Kiváló alkalom egy ilyen vészhelyzet, hogy a nagy piros gombhoz jutott autokrata hajlamú seggfejek (és ezzel közel sem csak az első számú közszolgára gondoltam) teret engedjenek nagyságuknak az alattvalók végtelen tengere fölött.

Mellőzhetők végre a dögunalmas, bürokratikus bizottságok, piszkálódó sajtómunkások, de még a TASZ is csak álmában csönget egy picit, szigorúan otthonról. Lehet végre osztani az ukázt, elrendelni, korlátozni, betiltani; a hiénák már kiéhezetten várják, hogy végre falatozhassanak. Elvégre háború van, vagy mifene, amiben senki nem lő, és még az ellenfelet is mi magunk alakíthatjuk.

Egy hónapja még különös dolog lett volna, mára csak unottan legyintünk: de hát ez megy máshol is, szerte a világon. Kenyeret kapott már a nép eleget az elmúlt években, most cirkuszt követel. Nem is akármekkorát.

Rettegők viadala

think-tank 2020.03.30.

Mindenki megőrült.

Nehéz más szavakkal illetni mindazt, ami szerte a világban történik: miközben halálfélelmükben rettegő embertömegek fejvesztve menekülnek a négy fal közé a láthatatlan ellenség elöl, kormányok egymással kiélezett küzdelemben versengve dolgoznak az elmúlt évtizedekben felépített jólét tönkretételén.

A nyugati társadalmak második világháború óta felnőtt generációi úgy élték le az életüket, hogy egzisztenciálisan fenyegető problémával alig találkoztak: a hiány lényegében ismeretlen, az orvostudomány a gyakori betegségeket évtizedekig el tudja nyújtani, a szabadságunk pedig alapjog, nem hűbéruraink által gyakorolt kegy.

Nem telt bele egy egész hónap, sőt, inkább csak egy-két hét, hogy ennek a világnak hirtelen vége lett. A mesés gazdagságból rövid idő alatt kilátástan túlélési kényszer lett, a prosperáló Nyugat reménytelenül bámul maga elé, nem tudja, mihez is kezdjen magával, mik a lehetőségei, vagy egyáltalán az értékei, prioritásai.

A piaci felsőoktatás meglássátok jó lesz

think-tank 2018.10.08.

A fizetős felsőoktatás természetesen nem egy ördögtől való koncepció. Egy ilyen intézménynek vannak fenntartási, személyi költségei, amiket még nonprofit működés mellett is valakinek ki kell fizetnie. Az megint egy más kérdés, hogy elvárható-e, hogy a magyar adóterhek mellett a kormány a költségvetés terhére finanszírozzon felsőoktatási helyeket.

Tegyük egyértelművé még az elején: jelenleg Magyarországon nincs olyan értelemben ingyenes felsőoktatás, hogy a hallgató csak elvégzi a képzést és kész. Még az államilag támogatott helyek esetén is érvényben van a hallgatói szerződés, vagyis a hallgató kötelezettséget vállal, hogy a képzésének költségét (vagy annak legalább egy részét) lényegében később, foglalkoztatottságának okán befizetett adó formájában megfizeti. Ez még kapitalista szemmel is elfogadható kompromisszumnak tűnik.

A felsőoktatás külföldi nyitása sem egy alapvetően elítélendő elképzelés (sőt), de furán hat a magyar politika jelenlegi irányvonalában, még ha érthető is. (Hogy egyértelműsítsem: a zöldhatáron a csóró, proli keletiek jönnek, egyetemre meg a tehetősek. Ez is csak megerősíti, hogy a kormány alapvetően nem rasszista, főleg, ha azok a más rasszbeliek kisebb vagyonokkal a zsebükben érkeznek, a határvédelemmel előadott műsor pedig puszta cirkusz az erre fogékonyaknak.) Az már nehezebben tudható, miként lesz ehhez megfelelő oktatógárda, mert a jelenlegi magyar felsőoktatásban az idegennyelvtudás, főleg élőszóban, hát, hogy is mondjam, minimum hiányos.

Árnyék a sötétben

think-tank 2018.09.30.

Azzal már az egyszeri Fidesz-szavazó sem hitegeti magát, hogy a Fidesz egy tisztességes bagázs volna. Tudja ő is jól, hogy ezek lopnak, látják jól, miként épül-szépül a polgármester háza, miközben a faluban máshol hasraesnek a kátyúban. Az utóbbi években már, amikor éppen valamelyik kormánypárti közpénz-merítéssel szembesítik őket, nem is védekeznek azzal, hogy á, dehogy, ezek nem lopnának: legfeljebb annyit mondanak, hogy na és, a többiek is lopnak. Meg hogy ezek legalább nem mocskos hazaárulók, mint a Gyúrcsány (sic!), szóval ha már lopni kell, hát inkább ezek, mint a ballibek.

Fura szerepet tölt be ebben a szubkultúrában a Nemzet Apósa. Miközben Lázár száguldozik, Rogánnak a háza indul organikus növekedésnek, Semjén páneurópai vadásztúrára jár, Mészáros pedig okosabb, mint Zuckerberg, a nép egyszerű gyermekének képében tetszelgő Miniszterelnök Úr körül valahogy furcsán csak történnek az események. Hiszen miből is telne neki, mikor szerény kis bevételei mellett milliós hiteleket kell kigazdálkodnia?

Kis közgazdaságtani alapvetés

think-tank 2018.09.23.

Az emberiség évezredes próbálkozásainak és a modern tudomány viharos sebességű fejlődésének ellenére sem mondható, hogy a Nagy Kérdés megoldásához egy hangyányit is közelebb jutottunk volna. Még ha a jelenleg uralkodó ősrobbanás-elmélet (ami meghökkentő magabiztossággal véli az évmilliárokkal ezelőttre taksált eseményt tíz a mínusz sokadikon másodpercnyi felbontással elemezni) minden részletében igaz is, az sem magyarázza, miként jött létre a kezdeti állapot, és főként nem, hogy miért.

Ehhez képest szinte racionális, ha a földi élet specifikus miértjeit (ezáltal saját létezésünket is) azzal tudjuk le, hogy véletlenszerűen alakult így. Nincs oka, nincs célja és belátható (noha ésszel nehezen felfogható – már ha az emberiség nem csinál addig valami istenverte nagy hülyeséget) időn belül újra nem is lesz itt élet, mindegy mit teszünk. Egy ilyen keretrendszerben, ha nem akarunk teljesen megőrülni a céltalanság nyomasztó és elkerülhetetlen gondolatától és mindenféle mondvacsinált magyarázatok gyártásától is tartózkodnánk, egyszerűen elintézhetjük annyival a kérdést, hogy ha már itt vagyunk és képesek vagyunk rá, legalább élvezzük az életet, amíg tart.

Sajnos ez azonban nem egy könnyű feladat, folyamatos utánpótlást igénylő külső feltételei vannak. Élelemre van szükségünk, helyekre, amik megvédenek az időjárás viszontagságaitól, ruhára, közlekedési eszközökre, a szórakozásunkat is gyakran a mesterségesen létrehozott eszközökön és tartalmakon keresztül éljük meg. Ezek előállítása, ahogy a Maslow-piramisban egyre feljebb haladunk, egyre nehezebb. Míg mondjuk a túléléshez szükséges élelmet a legprimitívebb körülmények között is elő tudjuk állítani, addig mondjuk a World of Warcraft, mint szórakoztató tevékenység, annak minden szükségletével együtt jóval több tudást, eszközt, alapanyagot stb. igényel.

Valakit átvertek

think-tank 2018.09.16.

Nos, ha más eredménye nem is lesz a Sargentini-jelentés elfogadása körüli cirkusznak, legalább mindenki röhög egy jót.

Nem fogadjuk el! – csapkod és toporzékol a kormányszócső, nyakán dagadnak az erek, arcán verejtéknek tűnő vízcseppek. – Beázott a mennyezet, fölöttünk épp fürdenek, a restaurációs pályázatot a kormány gyorsított eljárással kiírta – magyarázza, mitől tűnik úgy, mintha kellemetlenül izzadna a magyarázkodásban. – A tartózkodás is ugyanazt jelenti, mint a nem, csak ómagyarul, – folytatja – ezért nyilvánvalóan a tartózkodó szavazatokat is az elutasítók közé kell számolni. Teljesen nyilvánvaló, minden szavazati rendszer így működik mióta világ a világ – s közben elszántan kutatja a nyomáscsökkentéssel járó hang- és szaghatás alternatív forrásaként bemutatható környezeti jelenségeket.

A jelentés persze sok ponton ostoba volt, például antiszemitizmust kiáltani egy olyan országban, ahol a miniszterelnök rendszeresen jár izraeli kollégáját kielégíteni és az utolsó náci vonuldát is évekkel ezelőtt szétverték, nos, nehezen állja meg a helyét, ahogy a nők szisztematikus, állami, patriarchális elnyomásának is nehezen fedezhetők fel nyomai. A dokumentum összeállítói mindenáron be akarták bizonyítani, itt tényleg az utolsó eperkompótig minden rohadt, de a kevesebb, viszont tényszerűen igaz jelen esetben határozottan több lett volna.