Az Alaptörvény XVI. cikkének (4) pontja szerint „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.” Ekkora baromságot!

A szülő-gyerek kapcsolat, ez talán eléggé evidens, nem egyenrangú. A gyerekvállalás a szülő(k) egyoldalú döntése, szándéknyilatkozata és felelősségvállalása, miszerint saját akaratukból, közösen létrehoznak egy utódot és felnevelik azt. Hogy a felnevelés pontosan meddig tart, arra nem csak egyféle elmélet létezik, de jogilag a világ szinte minden táján a 18 éves korhatárt tekintik mérvadónak. Amikor tehát a szülők a gyerekvállalás mellett döntenek, akkor 9 hónap + 18 év időtartamra elfogadják, hogy gyerekükért felelősséget vállalnak és bizonyos áldozatokat hoznak.

A folyamat lefolyásából azonban következik, hogy a gyereket nem kérdezik meg a születése előtt, akar-e egyáltalán lenni, megfelelnek-e számára a szülők, esetleg milyen neveltetést kér magának, sőt, még utána sem. Ezek mind a szülők döntései, ha úgy tetszik, egy-két jogot leszámítva a gyerek a szüleinek a tulajdona fogantatásától 225 hónapon át.

Felmerül a kérdés: mégis, milyen alapon kötelezhető a gyerek a szüleinek ellátására? A gyerek nem kérte, nem választotta a szüleit, hanem kapta őket, így jogi követelésnek, számonkérésnek vele szemben a továbbiakban helye nincs. Ha a gyerek a 18. születésnapján úgy dönt, hogy kösz, Anyu/Apu, elég volt belőled egy életre, ahhoz is joga van.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a megfelelő nevelésért a szülőnek ne járhatna viszont semmi, akár anyagi értelemben is. Hogy a gyereknek ne kellene semmilyen módon hálásnak lennie. De ennek egy saját belátásra bízott döntésnek kell lennie. Meggyőződésem, hogy ha egy szülő úgy neveli a gyerekét, hogy annak később legyen oka miért hálásnak lennie, akkor hálás lesz, mint ahogy ez az esetek nagy többségében működik is. Ehhez nem kell törvény.

Az ügy, aminek kapcsán ez a kis okfejtés felmerült, az a Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás által indított per, melyben a társulás szeretné elérni, hogy az idősek otthonának a kevés nyugdíjjal, de leszármazottakkal rendelkező szülők gyerekei állják a költség fennmaradó részét.

Hódmezővásárhely politikai nézeteiről nem mondanék többet, mint hogy Lázár János. Ennek tudatában bájosan naiv dolog azt hinni, hogy a pernek csak és pusztán az elmaradt bevételek pótlása lenne. Sokkal inkább szerepet játszik az, hogy érvényt szerezzenek a Fidesz Alaptörvényének és rámutassanak a 2/3-nál, hogy itt bizony törvénymódosításokra lesz szükség, mert a jelenlegi állapotok nem tükrözik a Nagy Mű szellemiségét. (Igazából ezt nem is tagadják. Részlet az Index cikkéből: „[…] írta még a tárgyalás előtt az Index kérdésére a sajtóreferens. Szerinte a bírósági eljárással a legfontosabb céljuk az volt, hogy érvényt szerezzenek az Alaptörvénybe foglalt erkölcsi kötelességnek, másrészt pedig a jogszabályi rendszert akarták tesztelni, hiányosságaira rámutatni.”) Szinte már látom is a naphosszat folyó vitákat, amivel megpróbálják rávenni a képviselőket, hogy egyáltalán napirendre vegyék a kérdést.

Törvény egyébként ma is van, ami azt mondja, hogy 71 250 forintos egy főre jutó jövedelemig a gyerek kötelezhető a térítés megfizetésére, ha anyja vagy apja idősek otthonába kerül. Bár tudjuk, hogy 47 000 forintból vígan/majdnem/kecskével és gombászva/nem lehet megélni, de 71 250 forint röhejesen kevés, nem éri el a minimálbért sem.

A bíróság nem ítélte meg a követelést, így egyelőre az Alaptörvény maradt alul. Nincs azonban kétségem afelől, hogy ez nemsokára másként lesz. (Apropó, Tüncike, ez a Kadocsa Géza mikor megy már nyugdíjba?)

Ha egyébként szigorúan vesszük az Alaptörvény vonatkozó pontját, akkor ennél sokkal abszurdabb helyzet is elképzelhető. Mi van például, ha egy szülő 40 évesen azt mondja a gyerekének: Na, fiam, felneveltelek, holnaptól nem dolgozok, kirúgatom magam, rád szorulok, tartsál el? Ha az alaptörvényt szó szerint értelmezzük, akkor ma, Magyarországon minden férfit és nőt, ha rá vannak szorulva, megillet a nagykorú gyerekeik általi eltartottság joga. Belegondolt a tisztelt felperes, hogy ha így alkalmazzuk az Alaptörvényt (mert az ugye a jogi hierarchia csúcsa, így minden egyéb rendelkezést felülír), akkor ma senkinek, akinek van nagykorú gyereke, nem kell dolgoznia? És esetleg abba, hogy ennek milyen következményei lennének?

Az ügyet még egy szempontból vészjóslónak tartom. Ha így szól az Alaptörvény, mi lesz a hivatalos rendelkezés akkor, ha az einstandolt és elvert nyugdíjpénzeket az állam nem tudja majd kifizetni és azt mondja, hogy bocs, elvtársak, nincs több nyugdíj?

[index.hu]