Ilyen nincs – gondolná bármely ép ésszel és legalább minimális igazságérzettel megáldott ember, aki értesül a vácszentlászlói gazda ellen hozott ítéletről. 7 év börtön! 7 év nyomor és szenvedés valakinek csak azért, mert fagyállót öntött a saját borába. A sajátjába. Nem eladta, nem a vendégeket kínálgatta vele, hanem a saját bincéjében tartotta. (Aki esetleg nem ismerné az esetet: A férfi saját pincéjében tárolta a meggyborát, amit valaki rendszeresen megcsapolt – vagy, eufemizmus nélkül, egyszerűen ellopott. Ebből elege lévén az illető úgy gondolta, fagyállót önt a – még egyszer – saját, magántulajdonú, pincéjében, lezártan tartott borába. A tolvaj meghalt a fagyálló bortól, a férfit pedig emberöléssel vádolták és amiatt ítélték el – 7 kibaszott évre.)

Leginkább szavakat nem találok, azon kívül, hogy annak a bírónak, amelyiknek van képe ilyen ítéletet hozni, ugyancsak adni kellene egy kóstolót.

Értem én, hogy egy ember meghalt, ne bagatellizáljuk a történteket, de hát könyörgöm: saját balfaszságának lett áldozata! Darwin-díjra kellene jelölni az illetőt, egy részeges tolvajt, aki rendszeresen mások tulajdonát rövidítette meg. Nyilván a bűn és a büntetés nincs összhangban az esetében, de mégiscsak magának kereste a bajt. Egy hivatalos ejnye-bejnye, esetleg a kegyeleti költségek megtérítése, nagyon esetleg valami jóvátétel talán jogos lett volna – de ez?

A probléma azonban túlmutat a konkrét helyzeten, és az egész igazságszolgáltatási rendszerbe vetett hitet (már akinek volt eddig olyanja) csorbítja. Nevezetesen arról van szó, hogy a mélyen (nem) tisztelt bíróság a szándékosan nem túl szűkre szabott keretek között (ami egyrészt érthető, hiszen a törvényeknek az esetek egészen elképesztő spektrumát kell lefednie, ugyanakkor ilyen és ehhez hasonló visszaélésekre ad lehetőséget) lényegében hasraütésre dönthet emberek sorsa felett, és míg utóbbiak teljesen ki vannak szolgáltatva az igazság(talanság)ot szolgáltató bíró kényének-kedvének, előbbi teljes szabadságot élvez a törvényi kereteken belül, és – noha a felsőbb bíróságok felülbírálhatják a döntését – valójában semmiféle felelősséggel nem tartozik íteleteiért.

Egy olyan szakmában, amelyben a szó legszorosabb értelmében emberek sorsáról határoznak nap mint nap, egy kicsit több számonkérhetőséget várnék el. (Vö. ezt az átlagemberek hétköznapjait érintő előírásokkal és azok számonkérhetőségével. Ha valaki 30 helyett 40-nel hajt az útonn vagy nem takarítja el a havat az utcán a háza előtt, mindjárt szankcionálhatóvá válik. Mi történik egy bíróval, aki röhejesen előítéletes indoklással teszi tönkre mások életét?)

Ideje volna kezdeni valamit ezzel a helyzettel, nem gondoljátok?

Nem, nyilván nem gondoljátok. Nem gondoltok ti semmit.