A Párt 2018-as politikája, egyelőre legalábbis úgy tűnik, a demográfiai változások köré szerveződik. Valamennyire érthető a sietség: nem túl fényes jóslások jelentek meg azt illetően, mi fog történni, ha minden a jelenlegi mederben megy tovább.

A nemzethalál mázával leöntött aktuálpolitika ötlete természetesen nem új, és bár engem úgy taszít, mintha legalább friss szarral kenték volna be a problémát, nyilván van egy jelentős tömeg, akik számára a legszörnyűbb elképzelhető dolog és mint ilyen, legfőbb mozgatóerő, ha elfogy a magyar.

Vannak a magyarnál nagyságrendekkel sikeresebb és mégis kisebb lakosságszámú országok: Ausztria, Svájc, Finnország, Dánia, Szingapúr, vagy a nemzetközileg nagyon tolt Izrael is kisebb lélekszámmal üzemel, oszt’ mégis. Ellentétben mondjuk a milliárdosnál is nagyobb Indiával, ahol azért talán mégsem annyira jó élni.

Volnának alternatívák, akár kisebb népességgel is, amiket meg lehetne célozni. Tudom, a rablókapitalizmus ennek a rendszernek nem eszköze, hanem célja, de ha már minden haver ki lett tömve, talán lehetne mással is próbálkozni. M. Lőrinc akkor se hal már éhen, ha az ország maradék része kap némi lehetőséget a fellendülésre.

Az egy főre eső GDP-t és a reprodukciós rátákat szemléltető térképeket összevetve az összefüggés nyilvánvaló: ott születik igazán sok gyerek, ahol szegénység van. A gazdagabb országok népessége általában vagy stagnál, vagy egyenesen fogy.

Az etnikai homogenitás megőrzésének legjobb eszköze, természetesen, ha az adott népcsoport tudja kitermelni saját utánpótlását, továbbörökítve ezzel nem csak biológiai, de szociokulturális identitását is. A minőségi (de még a nem minőségi is) gyereknevelés azonban nem csak időt, munkát, kompromisszumokat és áldozatokat, de pénzt is igénylő feladat. Ezek egy része kiváltható az ismert gyereknevelési szolgáltatásokkal, viszont amíg a népnek alapvetően nincs forrása, hogy ezeket magának finanszírozza, addig az állam kénytelen őket biztosítani a maga korrupt, pazarló és igénytelen eszközeivel.

A pusztán anyagi ösztönzés azonban még a gyerekneveléssel járó anyagi terheket sem annulálja teljesen (a végképp nincsteleneket kivéve), a többiről nem is beszélve. Leginkább azokra hat, akik egyszerű bevételi forrásként vállalnak gyereket; pont azokra, akikre talán a legkevésbé kellene.

Ha már mindenképpen elsődleges cél a népességfogyás megállítása, még mindig ott van az import lehetősége. Sajnos a fajtatiszta etnicizmus, amihez a kormány (és ne szépítsünk, a magyarság egy jelentős része is) ragaszkodni látszik, ezt finoman szólva is nehézzé, ha nem egyenesen lehetetlenné teszi. Gazdasági lehetőségek hiányában nyugatról történő bevándorlásról szó sem lehet (ki a fene akarna idejönni?), maguk a magyarok is jelentős számban húznak el, a keletit meg vallási/faji okokból utasítják el.

Pedig az állampolgár-import (szép szóval bevándorlás) a maga nehézségei ellenére az egyik legolcsóbb megoldás lenne. Persze, lehet mutogatni a számokat, hogy mennyibe kerül egy migráns az államnak, arról viszont ritkán (pontosabban soha) esik szó, hogy ezzel szemben mibe kerül ezzel szemben egy gyerek nulláról történő felnevelése. Ráadásul egy bevándorló már “készen van”, ellentétben a saját utánpótlással, ami alsóhangon is 20 körüli évet igényel.

És még válogathatnának is. Nem jönnék itt azzal a mantrával, hogy mindenki, aki itt menekültstátuszt kér, háromdiplomás agysebész, de talán az sem kizárt, hogy vannak köztük. Szabhatnának feltételeket, úgy előzeteseket, mint maradás esetén teljesítendőket, amiken a vérgőzös, fanatikus idióták és a csak segélyeket lesők jó eséllyel fennakadnának. Van erre egy egész állami hivatal.

Csak hát ezzel a nyílt xenofóbiával megnyert “utálunk mindenkit”-kampány után próbálkozni gyakorlatilag lehetetlen, és az sem egyértelmű, lenyelné-e a nép, amelyik mindezt megszavazta (no meg a jobbikosok).

Marad hát az explicit pénzpumpálással megvalósított “szüjjé’ hármat”, és a remény, hogy az ilyentén felturbózott bér-gyerekvállalás egyrészt legalább számszerűen elegendő lesz, másrészt az ilyentén gyártatott populáció megüt majd bizonyos, európainak nevezett normákat.

A fajtatiszta etnicizmus nem csak drága mulatság, de még a siker sem garantált.