Az adatvédelem egyik érdekes tulajdonsága, hogy egy kis csoporton kívül az égvilágon senkit nem érdekel. Nem érdekli a végfelhasználót, aki teljesen önszántából posztolja ki a teljes életét a Facebookra és tölti az egész napját egy bekapcsolt nyomkövetővel a zsebében; nem érdekli a nagyvállalatot, ami szemrebbenés nélkül konvertálja bárki aranyérproblémáját végtelen hirdetésfolyammá, és a főleg nem érdekli az államot, ami egészében és korlátlanul fér hozzá bárkiről bármihez.

Különösen ne higgyük ennek ellenkezőjét arról az amerikai államról, amelyikről 2013-ban kimerítő bizonyítékokat kaptunk, hogy kiterjedt kormányzati programokon keresztül, válogatás nélkül nyúlja le a felségterülete alá került adatokat, miközben működését titkos bíróságokkal legitimáltatja.

Természetesen jogos az amerikaiaknak azon, a ByteDance ellen emelt kifogásuk, hogy a kínaiak rajtuk keresztül adatokat lopnak. Konkrét bizonyíték ugyan nincs, de mégiscsak Kínáról beszélünk; meglepőbb volna, ha a kínai (vagy pontosabban: bármelyik) állam hagyna egy ilyen lehetőséget kárba veszni. Érthető, hogy az USA számára kellemetlen a TikTok helyzete: az ilyen volumenű kémkedés az ő szakterületük, nyilván nem szívesen látják a konkurenciát.

Nem is ez az érdekes, hanem az a fajta nyílt gazemberség, amivel az amerikai kormányzat a helyzetet megoldani gondolta. Előbb közölték, hogy a videómegosztót nemzetbiztonsági okokból betiltják, ha nem kerül amerikai kezekbe, majd, láss csodát, teljesen véletlenül a Microsoft pont tárgyal a cég megvásárlásáról. Satya Nadella, aki úgy egyébként is egy gátlástalan hernyó, ebben nem lát semmi kivetnivalót. Elvégre az üzlet az üzlet, és mit tehet ő róla, hogy közben fegyvert fognak a másik fejéhez.

A suttyóság netovábbja, amikor a felvonás végén a hadúr bejelentkezik az első éjszaka jogára: Őfelsége nemes egyszerűséggel közölte, hogy az állam is tulajdonrészt érdemel a platformban, ha már egyszer ilyen kiváló lehetőséget hozott tető alá.

Így megy ez kéremszépen a kapitalista leányálom országában.