Az izsáki tragédia sajnos nem magyar specialitás. A szabadság állítólagos hazájában, Amerikában is esett már meg, hogy az éppen igazoltató rendőrnek eldurrant az agya és úgy lelőtte az áldozatát, hogy az rövidtávon bele is halt a sérüléseibe. Mondanám, hogy az ilyen esetek megtörténte után el kellene gondolkodnunk azon, hogy az állam, mint az erőszak egyetlen jogosult alkalmazója milyen módon felügyelje a saját hatalmát biztosító személyzetet, de nem mondom.

Azért nem, mert teljesen felesleges ilyesmin gondolkodnunk. Az állami erőszakmonopólium kiváló lehetőséget biztosít mindazon személyek számára, akik úgy érzik, gumibottal és egy stukkerrel a kezüknél, a majdnem biztos büntethetetlenség tudatában szeretnének keményfiút játszani. Az ilyen mentalitású egyedeket úgy vonzza a legális erőszak intézménye, mint legyeket a friss kutyaszar. Sőt, kimondatlanul ott is lebeg a levegőben: az államnak nem kifinomult, diplomatikus, udvarias emberekre van szüksége, hanem verőlegényekre, kidobófiúkra, vérebekre, akik kellő kéjjel vezetik végig a bilincsbe vert embert az utcán, akik minden ellenérzés nélkül törik rá valakire az ajtót, és akik gondolkodás nélkül meghúzzák a ravaszt, ha arra van szükség.

Ezért vannak. Ezért tart minden állam rendőrséget, ugyanúgy, mint ahogy minden veszélyesebb szórakozóhelyen ott állnak a kigyúrt, fekete ruhás kidobóemberek. Nekik kell elvégezni a piszkos munkát, nekik kell fenntartani az államhatalmat. (Érdemes a témában elolvasni a HVG most megjelent cikkét is.)

A rendőrség társadalmi legitimációja azonban nyilván nem ebből származik. Hiszen a közember azt mondaná, a rendőrök azért vannak, hogy őt megvédjék a bűnözőktől. Ami részben igaz is, ha a tisztelt hatóságnak van fölös kapacitása, esetleg foglalkoznak a proli ellopott biciklijével is. De egy pillanatig ne legyen kétségük afelől, hogy ha egy nagy, államellenes tervet kellene éppen meghiúsítani, Önt, kedves Olvasó, fényes nappal is megerőszakolhatják az utca közepén úgy, hogy beledöglik; a kutyát nem fogja érdekelni.

Emlékezzenek csak vissza, nem volt olyan régen, hogy Páva Zsolt pécsi polgármester lányát (akinek ezúton is mihamarabbi felépülést kívánunk) megtámadták. Mekkora hajsza indult a feltételezett elkövető ellen? Hatalmas. Vajon ha az Ön lányát erőszakolják meg, akkor is egy fél hadsereggel, éjt nappallá téve keresnék a támadót? Aki ebben az országban él, és volt már dolga a rendőrséggel, sejti a választ.

A kisember a rendszer egy önmagában értéktelen eleme. Én teljesen biztosan, de megkockáztatom, Ön is. Nem számítunk. Majd lepapírozzák, odafent nyomnak egy plecsnit az aljára, és el van intézve a dolog. Vigyáztunk volna jobban.

Nem számított az az izsáki férfi sem, aki állítólag egy motoros fűrészt lopott. A két lelkes rendőr, gondolom belefeledkezve a középkori földesúr-rabszolga jellegű szadista szerepjátékba, egyszerűen agyonverte a gyanúsítottat. Megölte. A hatalom rendtartói átvedlettek szimpla gyilkossá.

Az már csak az ügy pikantériája, hogy a szégyenteljes kihallgatás közismert eredménye után valakiknek elég vastag bőrük volt ahhoz, hogy feljelentést tegyenek az elhunyt ellen. Agyarország rendőrei nem jöttek rá maguktól, hogy egy halottat nem lehet eljárás alá vonni és megbüntetni. El sem tudom képzelni, mi volt az elképzelésük: kimagyarázták volna, hogy a bilinccsel meg miegyéb kényszerítő eszközzel felszerelt rendőrök csak úgy tudták megfékezni a rájuk támadó gyanúsítottat, hogy megölik? Még jó, hogy ezt az alapvetően elvetemült keresetet az ügyészség elutasította.

És már hallom is az ellenzék zúgolódását: ez a jogállam vége. Eddig volt, nem tovább, egyszer s mindenkorra bebizonyosodott, itt nincs jogállam. Sajnos rossz hírem van számukra: a hatalmi brutalitás eddig is együtt járt az államisággal, és ezután is együtt fog. Jogállamban is. Hogy néha elszakad a cérna… Istenem, balesetek történnek. 2006-ban még nagyobbat sikerült ámokfutni a rend őreinek, nincs itt kérem semmi látnivaló. Külföldön is van ilyen. Kell is néha, lássa a nép, hogy – bár elszórakozunk itt az alkotmánnyal meg mindenféle finomsággal, azért mégiscsak lássa – ki baszik itten. Az állam baszik, azzal, akivel akar, akkor, amikor akar.

Rendőrállamban élni, nem kell félnetek, nem olyan rossz. Legfeljebb néha pofán lőnek azonosító nélküli urak, rádtörnek állig felfegyverzett kommandósok, vagy csak közelebbi ismeretséget köthetsz egyes berendezési tárgyakkal egy kihallgatás során. És nem, nem igaz, hogy ez csak az Orbán-kormány felelőssége lenne. Az előzőek is jócskán benne voltak mindebben.

Kíváncsian várom az ítéletet. Bár annyira nem lehet rossz, mert azt olvasni mindenütt, egy ilyen „balesetért” 12 évet lehet kapni. A negyvenes éveik elejére kint is lesznek. Csak úgy összehasonlításul: Bándy Kata gyilkosa tényleges életfogytiglant kapott. Kizárólag koporsóban szabadulhat. Miért van az, hogy ha egy noname valaki gyilkol, azt egy életre szóló pihenéssel honorálják, de ha a rend köztiszteletnek örvendő őrei, azok, akik elvileg azért szerződtek fegyveresnek, hogy tisztességből példát mutassanak a társadalomnak, nekik csak 12 év jár?