Az állam ünnepére
2013.08.19.
Nagy ünnepként, a magyar állam alapításának és alapítójának ünnepeként tartják számon augusztus 20-át. Illendő dolog hát, hogy mi is megemlékezzünk róla.
Ha a fogalom kialakulásának időbeliségétől eltekintve mai terminológiával akarnánk Szent Istvánt jellemezni, talán a fasiszta diktátor lenne a legközelebbi, amit mondani tudnánk most rá. Persze, mint mindig, ott van a feudális uralkodó, első magyar király kifejezés is rá, de ehhez valahogy soha nem kapcsolódott negatív konnotáció, pedig lenne miért.
Azok, akik ma oly hatalmas lelkesedéssel turuloznak és hazaárulóznak, valami megmagyarázhatatlan okból Szent Istvánként tekintenek Vajkra. Ha az ősi, Ázsiából áttelepült, nomád vándorló magyarságot tartjuk az igazi, eredeti magyarságnak, amit még nem hígítottak fel a mindenféle európai bevándorlók (lényegében az összes, a környéken élő vagy hódító nép), akkor Vajk igen jó eséllyel indul az első, s talán legnagyobb nemzetáruló címéért. Ő volt ugyanis az a faszi, aki saját (és hát persze szeretett népének!) hatalmi törekvéseit beteljesítendő államot alapított nekünk itten, a Kárpát-medence kellős közepén, erőszakkal szabta európai mintájúra a tulajdon- és vallási viszonyokat, kötelezővé tette a kereszténységet (ettől a pestistől azóta, 1000 éve nem tudunk szabadulni), saját rablóhadat szervezett (királyi hadsereg) és megszervezte a nép általános kifosztását, amit ma adóztatás néven ismerünk.
Bűnszervezete 1000 éves fennállásának során más népeket nyomott el (jó, tudjuk, elnyomás csak az, amikor a magyarokat nyomják el), családok százezreit taszította rabszolgaságba, elképzelhetetlen vagyonokat rabolt össze, hogy a méltóságok hóbortjait finanszírozza, főleg férfiak millióit küldte a halálba a nemzetre, egy antik műkincsre és az azzal járó isteni hatalomra hivatkozva, majd utóbbi évszázadaiban a legkülönfélébb disznó ideológiák kapcarongya volt; aki megkaparintotta, az ölt és rabolt vele.
Ez hát a mi kis Magyar Államunk, egy rohadt rablóbanda, ami vallási agymosással (kereszténységgel és nemzettel egyaránt) elhitette az itt élőkkel, hogy uralkodik ugyan felettük, de értük teszi. (Lásd még: paradoxon.)
Azt mondják, hogy a Kárpát-medencében egy szabadságszerető nép él, egy olyan nemzet, akik történelmét végigkísérte a szabadság iránti vágy és elkötelezettség, akik azért éltek és háborúztak, hogy gyermekeiknek ne zsarnokságban és szolgasorban kelljen felnevelniük. Ezzel áltatják a külföldieket, ezzel áltatják egymást, ezzel áltatják a kötelező agymosást biztosító történelemórákon gyermekeiket és mindennek tetejébe ezzel áltatják magukat.
Ez itt nem egy szabadságszerető nép hazája. Ennek a népnek szabályok kellenek, ennek a népnek korbács és láncok kellenek; csak kössék át előtte nemzeti pántlikával. Nem zavarja ezt a népet, ha a hátán fát vágnak és munkájának gyümölcsét uraik élvezik, csak közben hangosan zengjen a dicső nemzeti dal. Állama fennállásának 1000 éves történelme mást sem bizonyított.
Minden népnek olyan állama van, amilyet érdemel. A magyarnak is.
Augusztus 20-át szabadságszerető ember nem ünnepli, hanem gyásznapként tartja számon, az örökös röghöz kötés és az össznépi szervilizmus gyásznapjaként. Augusztus 20. az állam ünnepe, és végiglapozva Magyarország történelemkönyvét azt hiszem, van miért ünnepelnie az államnak. És a rendszert boldogan éltető, alatt- és alávaló népének, büszke magyaroknak is.
Az utolsó 100 komment: