A magát jobboldalnak tartó politikai formáció egyik meghatározó közös vonása a multik gyűlölete. A multi definíció szerint olyan külföldi tulajdonú (!) vállalat, ami egy adott szolgáltatás nyújtásáért cserébe – horribile dictu – profitot termel és ennek egy részét képes külföldre vinni (a rohadék!), ahelyett, hogy azt a magyar emberek életének jobbá tételébe forgatná vissza. (A magyar multi nem multi, hanem nemzeti sikertörténet – ha esetleg nem tudná az ideológiailag kevéssé tájékozott Olvasó.)

Vegyünk egy hipotetikus hipermarket-üzletláncot, a Tuskót. Idejön a Tuskó, vesz egy hatalmas területet, épít hozzá parkolót, megépíti a környező infrastruktúrát, begyűjt egy csomó féle terméket, és várja a vevőket. A vevő – becsületes, hazafi magyar ember – pedig megy. Mert – ellentétben a sokak által az egekig magasztalt kisbótokkal – a Tuskóban majdnem mindent megkap, amire csak a hétköznapokban szüksége lehet, ráadásul választhat a sokféle márka, minőség, íz, szín, szag és tapintás között, olyat vehet, amilyen neki a legjobban tetszik – nem csak azt az egyet, esetleg kettőt, ami éppen van, ráadásul megteheti ezt munka után vagy éppen hétvégén, miseidő alatt is, a Tuskó ugyanis akkor is nyitva van, amikor a kisbót nincs.

És közben bekövetkezik minden hű magyar rémálma: a kisebb, családi vagy picit nagyobb általános kereskedelmi vállalkozások, az ún. kisbótok szépen lassan zárnak be. Ezt szeretik úgy prezentálni a kapitalizmus esküdt ellenségei, hogy a Tuskó kiszorította, megölte őket, holott a Tuskó semmi mást nem tett, mint alternatívát kínált. Igen, cinizmus lesz, de akkor is: a kisbótokat az egyszerű magyar polgárok ölik meg, nem a Tuskó, akik szeretnek nagy hipermarketekbe járni, nézelődni, dúskálni a kínálatban, végigolvasni a százféle sampon címkéjét és megvenni azt, amelyik a legtöbbet ígéri és/vagy a legkevésbé érthetően ugyanolyan, mint a többi száz.

Mert az egyszerű, ideológiailag nem túl képzett magyar polgárt rohadtul nem érdekli ám, hogy a Tuskó büdös multi – ő csak válogatni akar, vagy megvenni azt a sokféle terméket, amire szüksége van, és nem szereti, ha három különböző boltba kell elmennie, ha fagyállót, budipapírt és lapockát akar venni. Ez van. Főleg ez van, ha még olcsóbban is megkapja, mint a kisbótban.

Aztán nekikészülődik a fizetésnek, és látja, hogy a szemét Tuskó bevetett ilyen önkiszolgáló masinákat, és rájön, mennyivel is jobb, ha a pénztáros kellemetlenül méricskélő tekintete és sanda mosolya nélkül tudja kifizetni az óvszerét. Vagy csak egyszerűen kisebb a sor, ott van szabad hely, és emberünk siet – most komolyan álljon sorba azzal a két csomag csirkefarháttal? Emberünk persze ezzel valójában a munkahelyek ellen szavaz, mert amíg őt az automata kedves női hangja vezeti végig a fizetés rögös lépésein, addig sincs szükség pénztárosra, aki kiszolgálja, de emberünk ezt vagy nem éri fel ésszel, vagy pont leszarja.

Jó lenne, ha végre a nagyüzemi antikapitalisták is felfognák ésszel: a Tuskóba nem azért járnak az emberek, mert különben kihangosítós autóval a háza előtt fognak neki naphosszat Győzike-idézeteket lejátszani, hanem mert a Tuskó tud valamit adni számukra, amit a kisbót nem. És mivel a Tuskó nagyon is jól tudja, mi kell az átlagpolgárnak, azok igen nagy százaléka dönt úgy, hogy a kisbót helyett inkább a Tuskóba megy párizsiért. Pedig kitarthatna a kisbót mellett, mert annyira azért nem hülye, hogy ne tudná felfogni: ha a vásárlói elszoknak, a kisbót csődbe megy.

A Tuskó – bármennyire is fájjon ezt kimondani – igenis jót tesz az emberekkel, amikor megkönnyíti a azok számára a mindennapi termékek beszerzését, különben azok nem mennének oda vásárolni. Nyilván nem ingyen, puszta humanitárius megfontolásból teszi ezt, hanem kemény profitért, de aki azt gondolja, hogy a kisbótos vagy bármelyik másik vállalkozó, de még alkalmazott is nem profitért, hanem a mások két szép szeméért dolgozik, az naiv. És hülye. (Hogy ezt mennyire sikerül elérnie, az már megint egy másik kérdés.)

A büdös multikat persze ki lehet innen űzni. Arra is lehet őket kötelezni, hogy inkább stadionépítésre fordítsák a megtermelt profitot. Vagy adják oda a munkavállalóiknak. De jobb lenne előbb végiggondolni, mi mindent adtak nekünk a multik, illetve hol lenne most Magyarország, a magyar gazdaság a multik nélkül. Segítek egy picit: a picsába se. Szóval mielőtt teli pofával utáljuk a büdös multit és a kipaterolásukról álmodozunk, jó volna előbb a következményeket is végiggondolni.

Mert utólag már rettentően késő lesz.