És hogy mennyire le vagytok ti szarva az összes elmé- elméletetekkel és eszmétekkel együtt, édes Istenem, de gyönyörű, hogy mind el fogtok takarodni a francba!

Micsoda felütés a Magyar Állam kitüntetett írójának szájából, vágjunk is bele! (Egy apró pontosítás: jelen poszt egésze a műsor végéről és az ott elhangzottakról szól; a többi mocskot sem nem hallgattam végig, sem nem érdekel.)

Alig néhány napja írtam egy kis szösszenetet az akkor még holnapi Pride-hoz (tl;dr: az egész műsor csak irritációnak jó, a vélt vagy valós problémák megoldását nem segíti elő), még azelőtt, hogy Nemzeti Parasztgyűlés hétfőn, a maguk kitüntetett alpáriságával összeült volna az Echo tévében leszopni egymást az élet nagy problémáit megvitatni.

Így szokott beszélni a nőkkel? A mindent befogadó liberalizmus, ez a korlátlan szabadság, ez a csodálatos eszme egy nővel így beszél? Így kommunikál? Ilyen transzparensekkel?

Háborodik fel a négyes számú pótcsinovnyik, mert valaki egy „Baszd meg Novák Katalin” feliratú táblával vonult. Nos, kétségtelenül igaz, hogy Novák Katalin megszólalása csak azért kaphatott ekkora sajtóidőt a Pride előtt, mert például eme nemes urak nem méltóztattak közzétenni becses gondolataikat korábban, így aztán maradt a Novák-féle férfi-nő tenyészházasság, amin lehetett csámcsogni és homofóbiát kiáltani, de az eredeti megnyilvánulás műfajában (úgy stílusában mint tartalmában) kimondottan visszafogottnak és átlagosnak volt tekinthető, még ha üzenetével sokan nem is értenek egyet.

No de nem is ezért idéztem be ezt a gyönyört, hanem hogy felhívjam a figyelmet az üzenetére, miszerint egy nőről, eme szakrális kegytárgyról ilyenmód beszélni maga a megtestesült istenkáromlás. A nő tárgy, speciális társadalmi védelem alatt álló ellőautomata, amit óvni, takargatni kell, nehogy baja essék. A férfiak majd megvívják helyettük (is) a háborút, a nőket hagyjuk csak szülni; szegény példányt is csak az állandóan egyenlőségért hisztiző liberálisok kedvéért állították be államtitkárnak, jaj, úristen, minek tettük most ki szegényt, még a végén baszdmeget hall.

A fentiekkel természetesen nem kell (sőt, javallott nem) egyetérteni, úgy azonban mindjárt alapját is veszti a nők védtelen hímestojásként (milyen hímsoviniszta kifejezés már ez is) történő kezelésére felszólító dühödt, osztályfőnöki kirohanás is. (A férfiak gyalázásával, mint azt a műsor is kiválóan példázza, nincs ilyen probléma.)

Tehát a – és még egy gondolat, hogy, hogy, ö, szerintem Csajkovszkij, Oscar Wilde és a többiek, azok a mi oldalunkon állnak. Tehát azért, mert valaki homoszexuális, önmagában még nem tisztelere méltó. Tehát hogyha az illető nem szeret horgászni, nem fest jól, nem tisztességes karosszérialakatos, ha nincs más jellemzője, csak a homoszexualitása, ez önmagában kevés. És ezekkel az emberekkel ez a probléma, hogy ők ócska kis egzisztenciák, ócska alakok. Tehát aki Novák Katalinon köszörüli a nyelvét, egy nőn, és egyébként a homoszexualitásán kívül semmire nem jutott az életben, semmilyen értelemben, aaaa, az az a helyzet, az adja át nekünk Csajkovszkijt és Oscar Wilde-ot, és soha többé ne hivatkozzon erre, mert ő a miénk. Ők a miénk, szerintem.

Kiváló gondolatok!

Kezdjük mindjárt azzal, hogy vannak a mi buzijaink, akik jók, és vannak a többi buzik, akik nem. A jó buzi, biztos ami biztos, halott, így tutira nem kéri ki magának ezt az utólagos társítást, de ha ma élne, velünk lenne. Nyilván, Oscar Wilde intellektusa makulátlanul simulna bele ezen kvartett szellemi nívójába, sőt, ötödikként kedélyesen elvihorászna a (spoiler alert) „beteszik a szőrös… mondanám, hogy nem a lábukat, hanem mit az ajtórésen, és aztán az egészet”-en, mint Bayer, akiből a szőrös fallosz említése, mint a píszí rendszer ellen fullanarchista lázadót toló óvodásokból, amikor kakát kiáltanak, természetes reakcióként valamiért visítva röhögést vált ki.

Szarkazmust félretéve, abban természetesen igaza van a faszinak, hogy „azért, mert valaki homoszexuális, önmagában még nem tisztelere méltó”, mint ahogy azért sem, hogy valaki fehér, magyar, nő vagy heteroszexuális. A szexuális “preferenciák” jelen ismereteink szerint adottságok, mint például az, hogy a tisztelt beszélő látványosan vágási súlyba érett, vagy hogy biológiailag képére van írva a sunyiság. Ezekért őt sem bántjuk, mert nem tehet róla, és ugyanezt várnánk el tőle is, már ha szorult volna bele legalább ennyi emberség.

Mondjuk az ócska alakozást és az életben semmire nem jutást kormánypropagandistaként nem feltétlenül vetném senkinek a szemére, bár az ott ülő urak kétségkívül az ideológiai prostitúció magyarországi krémjét képviselik, szóval azért mégiscsak tehetségesek valamiben. Az viszont nyilván hazugság, hogy a Pride felvonulói ne tudnának horgászni, festeni, vagy ne lennének jó karosszérialakatosok; ők ugyanis, szintén szöges ellentétben a műsorban szereplő urakkal, vélhetően érdemleges munkát is végeznek megélhetési forrásaik előteremtésére, nem csak rabolt pénzből fizetett hirdetésekkel kitömött orgánumokban buziznak naphosszat.

Persze övön aluli odaszúrni a téma kapcsán, férfiként is milyen áhítattal vágyik az úr „ők a miénk” Csajkovszkij és Wilde társaságára, illetve hogy a kis négyfős panelt is milyen látványosan azonos neműek teszik ki, de, mint épp tapasztaljuk, emberségből nincs magasan a léc, belefér még ez.

Ezután Bencsik “Békemenet” András tart kiselőadást (nem gépelném le az egészet) Novák Katalin és a Willendorfi Vénusz amalgamációjáról, arról, hogy ő itt a családokat és a gyermekek születését jelképezi, és aki őt támadja, az valójában a magyarság kiirtására törekszik és ellenség. (A „babcsíra-menet” szókapcsolatot Bayer ugyancsak hangos vihogásra érdemesnek érzi.)

Majd Huth “beteszik a szőrös…” Gergely próbálja menteni a menthetőt:

A lényeg az, hogy a legszívesebben az ember ezt az egész menetet elengedné a füle mellett, hogy csináljátok, vonuljatok, addig én elmegyek a városból, mert nem vagyunk mi homofóbok természetesen…

És valóban, ez volna rá a helyes reakció. Leszarni. A „nem vagyunk mi homofóbok”-hoz azonban Bencsiknek hozzáfűzni valója van, emígyen:

Én az vagyok, bocsánat. Én homofób vagyok.

Kedves András! Először is, hadd kérjek elnézést a liberális média nevében, amiért homofóbiája okán kigúnyolják, cikizik, leszólják Önt. Az emberek mindenfélének születnek, van, aki homoszexuálisnak, van, aki homofóbnak. A legtöbb ember leginkább egyiknek sem: ezt, úgy kell elképzelni, hogy az emberek többsége az ellenkező neműekhez vonzódik és leszarja, hogy más mihez. Akiben a homoszexuálisok látványa kényszeres pszichés undort vált ki, az nem normális. Aki esetleg képzeletben le is vetkőzteti őket és szexuális együttlétüket képzeli maga elé, az meg egyszerűen beteg.

Félreértés ne essék, nem azért tartjuk Önt egy büdös fasznak, mert homofób. Az egyéni fóbiái, akárcsak a homoszexuálisok párválasztása, sőt, a heteroszexuálisaké is, magánügy. Normális esetben ez úgy működik, hogy mindenki, szexualitásától függetlenül, otthon csinálja és nem foglalkozunk a máséval. Nem nemzeti ügy, hogy ki hova dugja és hogy szőrös-e. Az Ön hálószobai szokásairól sem tesz fel senki méricskélő kérdéseket, kedves András, és még akkor sem ítélkezünk, ha a külseje látható részeiből extrapolálva arra a következtetésre jutunk, hogy… hagyjuk.

Látens homoszexualitással sem szeretném vádolni, hisz bőven elképzelhető, hogy egyszerűen csak elüt a középértéktől, akárcsak azok, akiket most ostoroz. Látja, mindenkinek megvan a maga hibája. Ill. teljesen mindegy, hogy látja-e. Amire szerettem volna felhívni becses figyelmét, még ha nyilván nem is olvassa ezt a posztot, hogy az Ön homofóbiája a homoszexualitással azonos mértékben abnormális. Hogy mennyi az annyi, azt döntse el Ön. Mind a kettő előfordul a természetben, a reprodukció tekintetében meg egyik sem hasznos.

Huth folytatja:

Nem általában a melegekkel van baj, velük semmi baj nincsen. Csak tudjuk jól, miről szól ez a Pride, először beteszik a szőrös… mondanám, hogy nem a lábukat, hanem mit az ajtórésen, és aztán az egészet [Bayer közben visítva vihog], és utána visznek mindent. Most pénteken a főelőadó a Pride-on, az egy olyan luvnya volt, aki népmeséket költ át és gyerekeknek tálalja [Bayer elpuzsérosított hangon: Ezeket kell eltakarítani az anyjukba!], töke van a királykisasszonynak [Bayer: Igen, ezeket kell eltakarítani az anyjukba! Pontosan!], a királyfi a másik királyfit, a gyerek meg csak néz ki a fejéből.

Kár, hogy eme kitüntetett társaság minden titulusa ellenére sem képes egy témát legalább egy gondolat erejéig értelmesen, céltalan buzizás nélkül tárgyalni. A felvetett probléma ugyanis valós: Mint minden mozgalomnak, az azonos neműek elfogadásáért küzdőnek is vannak túl lelkes, hogy finoman fogalmazzak, a biciklit túltoló szereplői. Az elfogadás annyiból áll, hogy ami homoszexuális (értem itt úgy a konkrét személyeket mint a jelenség kultúrában, művészetben való természetes megjelenését), az maradhasson az és ne ez alapján ítéljünk. Az viszont már nem elfogadás, hanem propaganda, ha szándékosan megváltoztatjuk a kulturális közeget, csak hogy a nekünk kedves üzenetet közvetítse. Ez, üzenetétől függetlenül, pusztán propaganda léte okán ellenérzést kelt(het) az üggyel szemben ambivalens érzésűekben is (és muníciót szolgáltat ellenségei számára).

Bátorkodom ugyanakkor azt gondolni, hogy sem a Pride-on felvonulók mindegyike, főleg a szándékosan távol maradók nem érdekeltek a teljes kultúra homoszexuális reinterpretációjában, egyszerűen megelégednének azzal, ha egyszerűen emberként kezelnék őket.

Végül az óvodás szintű altesti “poénokból” felocsúdott Bayer zár:

Egy éve? Két éve? Tök mindegy. 444-en – hol máshol – fölraktak egy, azt hiszem Amerikában készült videót, ilyen viccesnek volt szánva, ami arról szólt, hogy homoszexuális pasikat bevittek meztelen nőkhöz, akiknek megfoghatták a mellét meg a nemi szervét, és fordítva, leszbikus nők férfiakkal ugyanezt, és arról szólt a kis összeállítás, hogy a homokos pasik mennyire rettenetesen undorodnak a női nemi szervtől és a leszbikus nők pedig hogy undorodnak a férfi nemi szervtől. És hogy ez jaj, milyen vicces.

Jah.

Én ezt megértem, csak e helyt szeretném jelezni, hogy egy heteroszexuális férfi pont így, ha nem jobban undorodik két homoszexuális férfi szexuális együttlétének látványától. Pontosan ugyanígy undorodunk tőletek, úgyhogy kéretik mindent a maga helyén csinálni. Otthon. Köszi!

Drága Zsolt! Az említett 444-es posztot sajnos nem találtam meg, így értelmezni sem tudom a benne foglaltakat. Találtam viszont a Huffington Post-on (itt és itt) ilyen videókat, amikben szó sincs undorról, inkább szar sitcomok. Persze lehet, sőt, valószínű, hogy ezek a videók megrendezettek (és ha nem, akkor sem reprezentatívak), de ugye melyik ilyen felvétel biztosan nem az?

Ráadásul senki nem kérte a heteroszexuálisokat, hogy homoszexuális szexjeleneteket nézzenek, mint ahogy azzal sem terrorizálta senki a nagyérdeműt, hogy az Ön meztelen pöcsét mutogassák nekik. Sőt, a szeméremsértés (nemektől függetlenül) büntetőjogi kategória.

Drága Zsolt, mi, a tisztességes emberek is undorodunk tőletek, máskor lehetőleg a négy fal között maszturbáljatok.

(Akinek van gyomra, itt tekintheti meg a teljes adást.)