Ilyen nincs – gondolná bármely ép ésszel és legalább minimális igazságérzettel megáldott ember, aki értesül a vácszentlászlói gazda ellen hozott ítéletről. 7 év börtön! 7 év nyomor és szenvedés valakinek csak azért, mert fagyállót öntött a saját borába. A sajátjába. Nem eladta, nem a vendégeket kínálgatta vele, hanem a saját bincéjében tartotta. (Aki esetleg nem ismerné az esetet: A férfi saját pincéjében tárolta a meggyborát, amit valaki rendszeresen megcsapolt – vagy, eufemizmus nélkül, egyszerűen ellopott. Ebből elege lévén az illető úgy gondolta, fagyállót önt a – még egyszer – saját, magántulajdonú, pincéjében, lezártan tartott borába. A tolvaj meghalt a fagyálló bortól, a férfit pedig emberöléssel vádolták és amiatt ítélték el – 7 kibaszott évre.)

Leginkább szavakat nem találok, azon kívül, hogy annak a bírónak, amelyiknek van képe ilyen ítéletet hozni, ugyancsak adni kellene egy kóstolót.

Rég nem írtam erre a blogra (valószínűleg keveseknek hiányoztam), de most úgy érzem, ismét meg kell tennem, még akkor is, ha valószínűleg senki nem fogja olvasni. Egyszerűen elmondhatatlan, ami itt folyik – Magyarországon és Európában egyaránt.

• Az érkezettek (hívjuk őket így, elkerülve a menekült/megélhetési bevándorló vitát) közül mindkét oldal csak azokat emeli ki, akikkel a nézeteiket lehet alátámasztani. A liberális sajtóban csak kisgyermekes családok jönnek, mind kedvesek, türelmesek, akiknek az ISIS szétlőtte a házát. Ezzel ellentétben a jobboldaliak mást sem látnak, csak katonakorú férfiakat, akik eddig is jól megvoltak, csak most jöttek szétverni Európát, mert otthon már nem volt kit utálni.
• Nyilván nem mindenki menekült és nyilván nem mindenki megélhetési bevándorló. A kettő között azonban eddig még senkinek sem volt legalább használható ötlete, hogyan lehetne különbséget tenni.
• Ugyancsak gyakran elhangzó pont, hogy az érkezettek között mennyi a katonakorú férfi. Egyesek még meg is jegyzik, hogy mi a fasznak jönnek ide, maradnának otthon háborúzni, kimondva-kimondatlanul hozzátéve, hogy arra valók.
  • Nem mindenki akkora büdös fasiszta, hogy a huszonévesen megdöglést valamiféle hősi romantikus életcélnak tekintse. Még az iszlám világban sem. Bármennyire is meglepő, vannak emberek, akik szeretnének egyszerűen csak élni. Akár huszonévesen, férfiként. Hihetetlen, mi?
  • Nem látom indokoltnak a különbségtételt a férfiak és a nők között. Ha a muszlimok akkora állatok, mint ahogyan a magyar közvélemény egy jelentős része hivatkozik rájuk, akkor miért nem volna jobb, ha egyszerűen mind megdöglene? Miért csak a férfiakat küldenénk katonáskodni? Miért csak tőlük várható el, hogy meghaljanak a hazájukért?
  • Remélem a Ti kölykötök otthon görnyed minimálbérért, mert ha esetleg nagyobb fizetés és egy jobb élet reményében külföldre távozott, akkor rohadt megélhetési bevándorló, akiket fújj de nagyon utálunk.

A magát jobboldalnak tartó politikai formáció egyik meghatározó közös vonása a multik gyűlölete. A multi definíció szerint olyan külföldi tulajdonú (!) vállalat, ami egy adott szolgáltatás nyújtásáért cserébe – horribile dictu – profitot termel és ennek egy részét képes külföldre vinni (a rohadék!), ahelyett, hogy azt a magyar emberek életének jobbá tételébe forgatná vissza. (A magyar multi nem multi, hanem nemzeti sikertörténet – ha esetleg nem tudná az ideológiailag kevéssé tájékozott Olvasó.)

Vegyünk egy hipotetikus hipermarket-üzletláncot, a Tuskót. Idejön a Tuskó, vesz egy hatalmas területet, épít hozzá parkolót, megépíti a környező infrastruktúrát, begyűjt egy csomó féle terméket, és várja a vevőket. A vevő – becsületes, hazafi magyar ember – pedig megy. Mert – ellentétben a sokak által az egekig magasztalt kisbótokkal – a Tuskóban majdnem mindent megkap, amire csak a hétköznapokban szüksége lehet, ráadásul választhat a sokféle márka, minőség, íz, szín, szag és tapintás között, olyat vehet, amilyen neki a legjobban tetszik – nem csak azt az egyet, esetleg kettőt, ami éppen van, ráadásul megteheti ezt munka után vagy éppen hétvégén, miseidő alatt is, a Tuskó ugyanis akkor is nyitva van, amikor a kisbót nincs.

És közben bekövetkezik minden hű magyar rémálma: a kisebb, családi vagy picit nagyobb általános kereskedelmi vállalkozások, az ún. kisbótok szépen lassan zárnak be. Ezt szeretik úgy prezentálni a kapitalizmus esküdt ellenségei, hogy a Tuskó kiszorította, megölte őket, holott a Tuskó semmi mást nem tett, mint alternatívát kínált. Igen, cinizmus lesz, de akkor is: a kisbótokat az egyszerű magyar polgárok ölik meg, nem a Tuskó, akik szeretnek nagy hipermarketekbe járni, nézelődni, dúskálni a kínálatban, végigolvasni a százféle sampon címkéjét és megvenni azt, amelyik a legtöbbet ígéri és/vagy a legkevésbé érthetően ugyanolyan, mint a többi száz.

Nekik üzenem:

jó utat. nem fogsz hiányozni.

$$$=$$$

Liberálisok, menjetek a p...ba, az állandó rinyálásotokkal!

jobbdemokrata

Hajrá, pakoljatok. :)

szonár

Egy jo tanacs nektek.

Tenyleg pakoljatok, es tenyleg huzzatok el a picsaba, mert ti itt meg 16-20 evig nem jottok vissza, de ha minden jol megy, akkor egy 18 vagy 22es Jobbik gyozelem utan ti mind mentek az akasztofara!

Szoval szedjetek ossze a motyot, es tunes!!!

Kim Jong il

És mindenki egy célért dolgozzon: Mo. felemelkedéséért, az életszínvonal emeléséért, a magyarságtudat erősítéséért. Aki nem ezen van, szabad döntéséből fakadóan távozhat innen Londonba, Tel Aviv-ba, USA-ba vagy ahova akar, de ott mindig csak egy idegen bevándorló lesz...! Mi itt vagyunk otthon, itt kell küzdenünk.

Zsoltifiú73

Hehe, a zsindex sorra teszi ki a bukott libsi blogokat. Annyira jó nézni a hazátlan magyargyűlölők rinyálását :DD

imperial

"Értéktelen tömegek"? Mi van, te szerencsétlen? Hitlereset játszol?

kettőbé

Egyrészt most már hagyjuk a nemtelen ígérgetéseket, fogjad azt a bőröndöt, és fogadd meg Ferenced tanácsát: el lehet innen menni! HUSSS!

Behajtó70

remélem aháve utazol, nem lesz net...akkor hátha abbahagyod a picsogást.

FILTOL

hat a megallitas annyira azert nem sikerul. :D Egyebkent nektek belvarosi belterjes biboldo geciknek nem is kell rank bizni semmit. Eleg ha a tobbseg megteszi. Titeket fogunk elohuzkodni a legsotetebb lyukakbol is, hogy aztan megkerdezzuk, hogy hogyan is voltak a dolgok. Ertve vagyok?

Kim Jong il

egy rovid szoval tudnek tanacsot adni neked. Takarodj!

Kim Jong il

Ehhez mind jogod van, még akkor is ha akkora barom vagy, mint ami látszik, örülj ennek. Nem lesz mindig így.

GONOSZ

Fijjúk! Lemaradtatok egy brossúrával:

Magyarország ma a legegységesebb nemzet Európában. Nemet mondtak a gyűlölködésre. Azt üzenik, hogy a gyűlölet nem pálya. A Vezír

Gondoltam szólok.

Kedves Magyarország, drága Magyarok!

Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy őszintén gratuláljak a vasárnapi showműsorban nyújtott eredményetekhez. Öröm látni, hogy hőn szeretett pártunk, a Fidesz, bár számszerűen a szavazatok 50%-át sem szerezte meg, ismét a parlamenti helyek kétharmadához jutott hozzá – a ti jóvoltatokból.

Két okból is kár volna itt választási csalást emlegetni. Az egyik, hogy ha ezt a rendszert csalónak nevezitek, akkor az előző is kétségkívül az volt, ugyanis az elmúlt alkalommal is csak 52%-ot szerzett a Fidesz, azzal lett kétharmada. A másik, hogy akármelyik irányból is nézzük a számokat, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz hatalmas győzelmet aratott. Az, hogy majdnem egymillió szavazattal húzott el a második helyezett előtt, akárhogy is magyarázzuk, mégiscsak azt jelenti, hogy egy elsöprő többség egyszerűen a mostani rablást szeretné, ha folytatódna. Ha a „demokratikus ellenzék” komolyan gondolja a „demokratikus” jelzőt, és legalább minimálisan érti, mit jelent a demokrácia, akkor elfogadja, hogy a többség döntött, és most mindenki aszerint fog szívni, mint ahogy saját győzelme esetén is elvárta volna, hogy mindenki fogadja el az eredményt.

Egy pici felelősségem azért nekem is van a dologban, tekintve, hogy szándékosan érvénytelen szavazatot adtam le. (Egy pillanatra komolyan elgondolkoztam, hogy valóban egy hatalmas faszt kellene a szavazólapra rajzolni, de ezen aztán felülkerekedett az intelligencia.) Tehettem volna többet azért, hogy a Fidesznek ne legyen kétharmada, de nem tettem. És a választási eredményeket látva azt kell mondjam, nem volt rossz döntés. Az elmaradt nagy kormányváltás után a további 4 évre szóló fideszes teljhatalomnál csak egy rosszabbat tudok most hirtelen elképzelni: ha a kétharmadhoz még a Jobbik zsarolásainak is engedni kell. Mert a kettő közül azért mégiscsak a Fidesz a kisebbik rossz.

Hogy most mi fog következni? Ha jól sejtem ugyanaz, mint az elmúlt 4 évben, csak töményebben, elvégre épp most mondta ki a demos, hogy neki ez így pont jó, hajrá Viktor. Aki tisztességesen, értékteremtésből szeretne megélni, annak szar lesz, míg az állam kiapadhatatlan csecsén csüngő, értéktelen, de számukban hatalmas tömegeknek meg heaven. Akinek van önálló elképzelése a saját életét illetően, annak szar lesz, míg az azt az uralkodó kurzus elképzeléseinek megfelelően élőknek heaven. Lehet még többet lopni, lesz még több foci, még több havernek lesz pozíciója, lesz még több mindenre kiterjedő szabályozás, lesz még több nemzeti giccs és önfelmentés.

Magyarország választott és a Fideszt kérte. Csak gratulálni tudok hozzá, miközben azért szép lassan én is előszedem a bőröndöt, hogy kéznél legyen, ha pakolni kell.

Mert egy valami azért biztos: Magyarország egy kicsit még élhetetlenebb hely lesz a jövőben.

Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!

Kinézek az ablakon s a szokásos látvány tárul a szemem elé. Az utca elhagyatott házai bús mélasággal tűrik az idő vasfogának a harapását. A vakolat mindenhol pereg le a falakról, néhol már a téglákat is kikezdte az eső meg a fagy. Az egykor takaros kis kerteket mind benőtte a gaz.

Az utca másik végén szomorúan integet ki kicsiny viskójából az idős néni. 80 felett van már szegény, akármelyik nap jöhet érte a kaszás. Visszaintek neki, még egy halvány mosolyt is magamra erőltetek. Ki tudja, talán most látom utoljára.

Oroszországban illegális a Bitcoin – írta egy hete az Index a Business Insider cikkére hivatkozva, ami szerint Oroszországban neves hatóságok (úgymint a főügyészség) hívták fel a figyelmet a Bitcoin és egyéb más, ellenőrizhetetlen kriptovaluták illegális voltára, és jelentették be, hogy mostantól szorosabbra lesz húzva a nadrágszíj. Az indoklás az ócska és sablonos: pénzmosás, terrorizmus.

Mondhatjuk, persze, hogy mindez még nem a világ vége, és pusztán attól, hogy az oroszok üldözni kezdenek egy sikeres kriptovalutát, attól még az lehet sikeres; ha viszont őszinte akarok lenni, mindenképpen azt kell mondjam, a lépés a legkevésbé lepett meg, az sokkal inkább, hogy a világ más tájain még mindig szabadon, vagy kvázi szabadon használható.

Sokan a Bitcoinban és úgy általában a számítástechnikában, főként az Internetben látják a libertárius szabadság elérkezését. Megemlítik a The Pirate Bayt, a Silk Roadot, az anonim blogokat és egyből azt gondolják, mindezek azért léteznek, mert az állam tehetetlen ellenük. Pedig sokkal inkább arról van szó, hogy az állam mindezek ellen csak technikai értelemben, és abban is csak bizonyos fokig tehetetlen. Lehet, hogy nem tudja feltörni a titkosított adatfolyamokat, viszont könnyen hozhat olyan rendelkezéseket, ami egyszerűen a könnyen kézben tartható internetszolgáltatókat azok azonnali jelentésére kötelezi.

Legyen a kezetek ügyében egy táska, amibe meleg ruhát, tisztálkodó szereket, alsóneműt, könyveket, jegyzetfüzetet, tollakt, gyógyszereket tesztek. Kényelmes cipőt vegyetek.
Mindenképpen értesítsétek a harcostársakat, hogyha történt valami veletek.

Ha esetleg robbantgatni támadna nektek is kedvetek, drága elvtársak, mindenképpen fogadjátok meg eme jó tanácsot. Kár volna pótgatya nélkül beülni a sittre, 'oszt még a harcostársak is csak keresnének, hogy hol a francba vagytok már, nektek kéne vinni a molinót.

Szóval hát eddig fajultunk. Most már nem csak tüntetgetünk meg teli szájjal ordítozzuk az ultranacionalista rigmusokat, hogy mi aztán megvédjük a hazát, mert felelőtlennek és hülyének lenni erény, hanem robbantgatunk is. Kár, hogy személyi sérülések nélkül; sokkal nagyobb buli lett volna, ha az asztal mögött továbbra is az aljas hiteleit megtévesztő mosollyal kínáló Zsuzsika is ott döglik, mert a mocskos pénzvilág alkalmazottja. Nem?

Az itt megjelent korábbi posztok ismeretében azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez nem a szokásos liberális, „ha az amcsik a szádba szarnak, te azt is örömmel szopogatod” szellemiségű blog. Mert bár az Atlanti-óceán túlpartján tombol a liberálfasizmus (bármennyire is ellentmondásosnak tűnik a fogalom, a két ideológiát az USA-nak mégis sikerült egyszerre megvalósítania), immár a második államban következett be egy pici pozitív változás: legalizálták a marihuána fogyasztását és árusítását.

A hazai közönség nagy része persze – a tőlük szokásos álszent és álprűd módon – azonnal felszisszent a hír hallatára, és gyorsan hálát is adott a Miniszterelnök Úrnak, hogy szép hazánkban nem enged teret effajta liberális aberrációknak; itt kérem rendes, keresztény emberek élnek, akik isznak ugyan, mint a disznó, de kikérik maguknak, hogy drogoznának.

Az amerikai drogliberalizációnak is egészen elképesztő miértjeivel tudott előállni a közönség. Az egyik ilyen, hogy az Amerikában rájöttek, miszerint a legálisan árusított fű – ellentétben a feketén vásárolttal – adóbevételt hoz. Noha maga a következtetés igaz, aligha hinném, hogy ennyi időbe tellett ezt az egészen triviális összefüggést felismerni. Nem tudom elképzelni, amint egy képviselő a fejéhez kap: „Te, Joe, ezeknek a buzi drogosoknak a lesittelése kurva sokba kerül; mi lenne, ha inkább jattot szednénk helyette?” Ha pusztán ennyiről lenne szó, arra nem most jöttek volna rá.

Ha már mindannyiunk kedvenc Jancsija – Államelnök Úr – áradozott egy jót a hazaszeretetről, akár fordíthatnánk arra is néhány szót, mit is értünk ez alatt a az emelkedetten hangzó, patetikus, de valójában rendkívül üres, sőt, jelen értelmezésében igencsak visszataszító fogalmon.

A hazaszeretet – a házunkhoz, otthonunkhoz, szűk életkörnyezetünkhöz, a mindennapjainkat átható és körülvevő dolgokhoz, megszokásainkhoz való kötődés – noha bizonyos mértékben irracionális, egy ösztönös, még csak nem is kizárólagosan emberi érzés. Az ismeretlentől, vagy akár csak a megszokottól eltérőtől való félelem, a vele szembeni ellenérzés természetes komplemense a rutinszerű, hirtelen változásoktól mentes élethez és környezethez való ragaszkodás, az ismert környezet preferálása az ismeretlennel szemben, a minket körülvevő emberekhez, dolgokhoz való érzelmi kötődés mind tényezők a hazaszeretet létrejöttében. A hazaszeretet, mint érzés lényegében a mindennapjainkhoz, életkörnyezetünkhöz való ragaszkodás, a tőlük való elszakadáskor a honvágynak nevezett érzésben mutatkozik meg.

Az általánosan elfogadott haza-képnek azonban semmi köze az otthonhoz, a hétköznapok szűkebb vagy tágabb környezetéhez: a hazaszeretet jelentése országszeretetre, vagy még pontosabban országimádatra korlátozódik. A hazaszeretet, legalábbis ahogyan mindannyiunk Jancsija és a világ nacionalista része értelmezi a fogalmat, egyenlő az ország irracionális, mértéktelen imádatával, a felsőbbrendűség-kultusszal, azzal a buta és undorító szakralitás-hittel, hogy itt valami nagyon különleges föld, erő, varázslat, mittudomén mi van, ami csak itt, csak most, csak nekünk, nagy népünknek, nemzetünknek adatott meg, és ez mindjárt elegendő alapot is nyújt mások lenézésére, megvetésére, eltaposására.

Ez azonban nem hazaszeret, csak nemzeti gőggel felfújt államimádat.