Újra Pride lesz, hurrá. A Momentum magyarázza is, mire jó ez a megmozdulás: elolvastam, nem tudtam meg.

Nem tudom, a homofóbia mennyire tanult és mennyire természetes jelenség, azt viszont bizton állítom, hogy vannak nagyon sokan, akik mindenkit utálnak, akik nem olyanok, mint ők. Nem kell ebben kivételességet keresni.

Egyébként sem értem a Pride-olást. Komolyan kérdezem: mi az értelme, a célja, azon kívül hogy a seggfej Toroczkai ezáltal is platformot kap? Van olyan szervező/résztvevő/támogató/egyéb (a megfelelő bekarikázandó), aki komolyan azt képzeli, ennek hatására bárkinek is, aki eddig utálta a felvonulókat, átfut a fején a „Nézd, milyen aranyosak, nem is undorító fartúrók ezek!”-gondolat?

Persze nincs azzal sem semmi gond, ha a felvonulás egyetlen célja, hogy a témán puffogó turbókeresztényeknek és náciknak rendesen a képébe törölje, hogy „Akkor is itt vagyunk és basszátok meg!”, csak akkor nem kellene utána értetlen bociképpel állni, hogy miért utálnak minket.

A Párt 2018-as politikája, egyelőre legalábbis úgy tűnik, a demográfiai változások köré szerveződik. Valamennyire érthető a sietség: nem túl fényes jóslások jelentek meg azt illetően, mi fog történni, ha minden a jelenlegi mederben megy tovább.

A nemzethalál mázával leöntött aktuálpolitika ötlete természetesen nem új, és bár engem úgy taszít, mintha legalább friss szarral kenték volna be a problémát, nyilván van egy jelentős tömeg, akik számára a legszörnyűbb elképzelhető dolog és mint ilyen, legfőbb mozgatóerő, ha elfogy a magyar.

Vannak a magyarnál nagyságrendekkel sikeresebb és mégis kisebb lakosságszámú országok: Ausztria, Svájc, Finnország, Dánia, Szingapúr, vagy a nemzetközileg nagyon tolt Izrael is kisebb lélekszámmal üzemel, oszt’ mégis. Ellentétben mondjuk a milliárdosnál is nagyobb Indiával, ahol azért talán mégsem annyira jó élni.

Írhatnék a magyar belpolitikáról is, de, most őszintén, az a kabaré, ami itt parlamentáris demokrácia néven fut, nem igazán érdemel szót se.

Az Index és a HVG is foglalkoztak a nemrég ide látogató Margrethe Vestager nevezetű EU-biztossal, akiről úgy összességében két fontos dolog jött le ezen tzikkek alapján: 1) egy büdös komcsi, 2) szívből gyűlöl mindent, ami fejlettebb a tamponjánál.

Komolyan nem tudom, jó dolog-e az EU. Az egyik oldalon ott van Schengen és a szabad európai piac, a másikon meg… ezek.

Nyilván komcsiéknak nem magyarázták el, miként lett a Google, a Microsoft, az Apple, a faszbúk akkora és olyan jelentőségű, amilyen. Hadd segítsek: azért, mert ezek a vállalkozások olyan dolgokat árulnak, amit az emberek akarnak. Az, hogy mára oly nehézzé vált eltűnni előlük, nagyban annak köszönhető, hogy saját területükön ennyire jók, vagy legalábbis minden hátrányuk ellenére fényévekkel vannak a konkurencia előtt.

Bizonyára Ön is, mélyen tisztelt Olvasó, áltélte már azt az elképzelhetetlen horrort, amit a magyar utakon tapasztalhatunk: balesetből származó roncshalmazok minden utcasarkon, letarolt óvodáscsoportok hullahegyei az út szélén… még jó, hogy szeretett gondnokuk, a nanny state Magyar Állam kiemelt figyelmet fordít az utak minőségének megőrzésére, különben a magam részéről el sem tudnám képzelni, mi lenne itt.

Megmondom én, miért van mindez. A sok renitens, öntelt, tudálékos seggfej, a mindenki mást leszaró burzsoá szarjankók, a jómódukban bűnözőkké züllött drogos hippik önkénye miatt.

Ezek az emberek, kétség nem férhet hozzá, közönséges bűnözők. Mondom lassan is, hogy a nyájas Olvasó is képes legyen követni: bű-nö-zők. Alja söpredék, mások életét veszélyeztető közveszélyes törvényszegők, tulajdonképpen gyilkosok, talán terroristák is.

Kedves tüntetők,

Először is, hadd szögezzem le, örömömre szolgál, hogy vannak még az országban, akik unják az Orbán-rendszert. Bár azt gondolom, ha nagyon a részletekbe mennénk, az jönne ki eredményül, hogy nagyon nem vagyunk egy platformon, egy poszt erejéig most vállaljunk közösséget egymással és egyezzünk ki abban, hogy elegünk van a Fideszből.

Ennek ellenére azonban, amolyan jó szándékkal, figyelmetekbe ajánlanék néhány pontot:

• Bár kétségtelenül voltak a választás lebonyolításában kérdéses pontok, ezek nagyrészt néhány tucat, legfeljebb néhány száz szavazatot érintenek. Rendszerszintű csalásról, ami a választás eredményében érdemi változást hozna, nem tudunk. Nem csak, hogy bizonyíték nincs rá, de a kétségbeesett vagdalkozáson kívül, miszerint az nem lehet, hogy ész, erő s oly szent szavazat kétharmadot hozzon, még csak használható gyanú sincs.

• Az előző pont tükrében a választási eredmények el nem fogadása maga a demokrácia megtagadása. Namármost ti, barátaim, demokraták lennétek, azért tüntettek. Demokráciában meg akkor is illik elfogadni az eredményt, ha nem tetszik. Ennek fényében nem értem, mi a tüntetés alapja.

Először a Cambridge Analytica botrány kapcsán tűnt fel a jelenség, nevezetesen, hogy az amerikai választókat, szegényeket, megvezették. Nem azért győzött a cirkuszi orángután, mert ami hülyeséget mondott, az tetszett a népnek, neadjisten ráérzett az ún. néplélekre, mint a mi kis helyi celebünk, hanem szegény választónak egyébként eszében nem jutott volna rá szavazni, csak becsapták a csúnyák.

Aminek kapcsán most ez eszembe jutott, az Földes András Hogy lehetett ennyire hülye egész Magyarország? c. cikke az Indexen, amiben azt magyarázza, hogy a szegény, egyszerű vidéki emberek, akiknek nagyrészt köszönhetjük a Fidesz újabb sikerét, nem tehetők felelőssé, mert hogy ők elmaradottak a médiafogyasztás tekintetében, és csak a Fidesz propagandája jut hozzájuk el.

Ami a maga módján szép és jó, és akár el is lehet fogadni, csakhogy ezek az emberek szavaznak. Hál' az égnek Magyarországon ma nem kötelező voksolni. El lehet tölteni a napot a kiskertben, kapálva, nem kell foglalkozni az egésszel. Nem kell foglalkozni a politikával, nem kell újságot olvasni, az internetet bújni, tájékozódni, számolni, hány embert pucoltak ki a helyi állami intézményben mert el mert menni tüntetni, utánajárni, hány szép szemű magyar honpolgár gyarapítja a nyugat-európai migránsok számát, mennyi közpénz veszítette el a héten a közpénz jellegét és azért ő személyesen hány órát dolgozott, tényleg, egyikre sincs feltétlen szükség, nem elvárás.

Szar lehet most azon blogok és kommentek szerzőinek, akik holtbiztosan, végtelen önbizalommal hirdették, hogy Orbán most aztán bukni fog, megy mindenki a sittre és itt lesz a kánaán. Merthogy nem csak, hogy Orbán és rendszere nem megy a hűvösre az elkövetkező időszakban, hanem bizony újból kétharmaddal fog trónolni az ország maradékán, amíg azt is el nem lopja.

Nem lehet azonban erre rossz szava a jó magyar polgárnak: van az országban elég, a nemzeti öndicséretbe beleszerelmesedett, elvakult szellemi nyomorék, akik ezt megszavazták. Lehet itt választási csalásról meg tisztességtelen rendszerről beszélni, de hát az a kurva nagy helyzet, hogy ezek soha, senkit többé érdekelni nem fognak. Nem hogy a Fideszt nem, de a messiásként várt külföldi szövetségeket sem.

Gyenge vigasz, hogy a szavazatok többségét azért így sem sikerült megszerezni: a kormánypárt 50% alatt teljesített, de hát ez itt Agyarország, itt nem képviseleti demokrácia van (megj.: máshol se, de ebbe most ne menjünk bele), hanem időszakos királyválasztás.

Hont Andrásék újabb ellenzéki agymenéssel álltak elő a választásokra: az a legújabb nagy ötlet, hogy nagyüzemi részt nem vétellel bojkottálni kellene az áprilisi választásokat, merthogy az majd illegitimálná a Fidesz várható győzelmét. Ragyogó elképzelés, egyszerűen kiváló.

Tegyük most félre egy pillanatra azt a kérdést, hogy egy sikeres bojkott és a következő Fidesz-kormány esetleges emiatti bukása esetén ki lenne az az ellenzéki politikus, aki egy olyan kaotikus, nem kizárhatóan nyílt, utcai erőszakba torkolló helyzetben beülne a vezetőülésbe és nekiállna kormányozni az országot, és képes is volna ilyen körülmények között valamiféle stabilitást teremteni. Plusz pont jár olyan jelöltért, akinél nem áll fenn annak a nyilvánvaló gyanúja, hogy egy ilyen helyzetet saját hatalmának azonnali és hosszútávú bebetonozására használna fel, ha már úgyis adott az alkalom.

Szóval bojkott. Nézzünk szembe a tényekkel: a Fidesznek van egy megközelítőleg kétmilliós, aktív tábora, akik nem csak el fognak menni választani, de egy helyre is voksolnak majd. Ezzel szemben van sokkal több elégedetlen, köztük jómagam is, akiknek nem igazán füllik a foga egyik csoportosuláshoz sem. Mert, lássuk be, még ha a libertárius elveimet félretéve amolyan átlagos liberálisként is tekintek a felhozatalra, hát …

"Én megértem Kövér Lászlót. A magyar parlament a nemzet temploma, elegáns épület. Sok újságíró izzadtan, lepukkanva, rövid ujjú pólóban, kócosan dugja a mikrofont a politikus orra alá, és hányaveti módon odalök egy alig érthető kérdést" - mondta a 168 Órának adott interjújában Hollik István, a KDNP parlamenti képviselője és szóvivője.

Kit mi zavar, ugye. Engem személy szerint sokkal jobban irritál, hogy semmihez sem értő, ostoba pártcsinovnyikok lakják a "állam nemzet templomát", akiknek mostanság az tűnik a legfőbb bajuknak, hogy túl sokat kérdeznek, főleg olyan dolgokról, amire nincs otthon csomagolt, mirelit válasz. Ilyenkor aztán a politikus is átmegy izzadt loholásba, megcélozva a legközelebbi zárt folyosót vagy liftet, ahová a rövid ujjú pólós, izzadt, kócos plebs nem teheti be a mocskos kis tappancsait.

Merthogy ez ám a legnagyobb baj a magyar parlament működésével. Véletlenül sem mondjuk az, hogy a miniszterelnök közvetlen rokonsága kvázi-terroristákkal üzletel, vagy az, hogy Mészáros Lőrinc hetente lopja el az ország megmaradt részének a felét (nem átlagember, na); nem, ezek mind rendben lévő dolgok, csak ne kérdezne annyit a büdös komcsija. Mert most mit lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy rekordszarok lettek a PISA eredmények, és hogy ebben nem érzik-e egy csöppet felelősnek magukat? Lehet habogni arról, hogy nem mi tartjuk a matekórákat, meg hogy még mindig sok a komcsi meg a libsi, akik egyszerűen szabotálják az oktatás nagyívű reformját, mert azt ugye mégsem mondhatják, hogy szétbasztuk az egészet, félig inkompetenciából, félig szánt szándékkal, de majd pótoljuk a hiányt honismerettel és testneveléssel.

Az Uber akár működhetett is volna. Illetve működik is, csak nem ebben az undorító pocsolyában.

Most tegyük a szívünkre a kezünket: az autóval történő személyszállítás nem valami nagy kunszt. Nagyjából mindenki képes rá, akinek van B-s jogosítványa és egy érvényes műszakival rendelkező autója. És amíg nem kér érte pénzt, például családtagokat, barátokat vagy kollégákat furikázik a város egyik végéből a másikba, addig semmi különös nincs az egészben: teljesen legális és a kutyát nem érdekli.

Na de mi történik, ha ezt valaki esetleg pénzért cserébe szeretné csinálni? Először is tisztázzuk: maga a tevékenység ettől az égvilágon semmiben nem változik. Utas beszáll, sofőr vezet, utas kiszáll. Ami változik, hogy az ellenérték-szolgáltatás okán az állam feljogosítva érzi magát, hogy belemártsa a büdös kis mancsát és sápot szedjen, mint úgy egyébként minden másból, hogy aztán azt szétoszthassa a csöcsén csüngő heréknek. De erről majd máskor.